Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KNIPL ISTVÁN Volksbundtól a Waffen SS-ig

A hivatalok nagy része azonban nem folytatott semmilyen tevékenységet, Bäsch Ferenc szavaival élve: „...ezeknek a hivataloknak a fele tulajdonképpen a megindulási működésen kívül más munkát nem végzett, a gazdasági hivatalok is csak elméletben működtek, de a népi-németség felé mezőgazdasági vagy egyéb téren felvilágosítással szolgáltak. "

IS A Volksbund vezetése időközben elérte, hogy engedélyezzék a Deutscher Volksbote hetilapként való működését, illetve 1940. június l-jével, engedélyezzék a Jungenkamerad nevű ifjúsági lap működését is.

16 Ezen sajtóorgánumok révén lehetővé vált a Volksbund számára, hogy propagandáját kiterjeszthesse a kisebb falvakra is, eljuttatva oda a propagandaanyagokat. Az egyesület megalakulása után, a politikai életben is részt kívánt venni, annak ellenére, hogy erre a tevékenységre az alapszabály nem adott lehetőséget. A politikai életben való részvételre az 1939. évi választások adtak alkalmat. A Volksbund és a kormánypárt, vagyis a Magyar Elet Pártja között választási megállapodás jött létre, melynek értelmében, a kormánypárt színeiben három volksbundista képviselőjelölt is indulhatott. Ennek a megállapodásnak az alapján, a bonyhádi választókerületben dr. Heinrich Mühl, a mohácsiban dr. Konrad Mischung, a Bács-Bodrog megyei listán pedig Jakob Brandt indulhatott a kormánypárt jelöltjeként. Közülük Mühl és Brandt jutott be végül a parlamentbe, s így a Volksbund parlamenti képviselethez jutott.

17 A háborús veszély erősödésével párhuzamosan az egyesület tevékenységét korlátozták, ebben változást csak a bécsi népcsoportegyezmény aláírása körüli viták hoztak. A világháború kitörésekor felfüggesztették az egyesület működését, az csak 1940 júniusában - tíz hónap után - indult újra, s ekkortól újra engedélyezték helyi csoportok alakítását is, a kormány pedig tárgyalásokat kezdeményezett a Volksbund vezetőségével a fennálló problémák megoldására. Bäsch és az egyesület vezetése ekkor egy kívánságlistát terjesztett a kormány elé, mely az alábbi kéréseket tartalmazta: A német községek óvodáiban német legyen a foglalkoztatási nyelv. A népcsoport létesíthessen saját óvodákat, „A" típusú iskolákat (anyanyelvű oktatás, a magyar csak tantárgy), óvónőképzőt, tanítóképzőt, három polgári iskolát és egy gimnáziumot. Az 1924. évi II. tc. végrehajtását, mely előírja a köztisztviselők számára az anyanyelven történő érintkezést a kisebbségekkel. A német falvakban a leventeképzés nyelve német legyen, a vezényleti nyelv azonban maradhat magyar. A honvédségnél szüntessék meg a németekkel való rossz bánásmódot, ne erőltessék a névmagyarosítást. Szabad tevékenységet és egy napilap azonnali engedélyezését kérték. A gazdasági hátrányokat szüntessék meg, engedélyezzék egy gazdasági lap megjelenését, támogassák a német szövetkezetek szervezését. A vallási élet nyelve a német községekben német legyen.

18 A magyar kormány a kéréseket nem hagyhatta figyelmen kívül, mivel a részleges revízió megvalósításához elengedhetetlen volt a Harmadik Birodalom támogatása. Ennek fejében, hajlandók voltak bizonyos engedményeket tenni. Engedélyezték egy volksbundista napilap megindulását (októberben, Deutsche Zeitung néven), illetve elkezdték felülvizsgálni a német iskolaügy kérdését.

1 15 SEEWANN-SPANNENBERGER, 1999.215. 16 TILKOVSZKY Lóránt, 1978. 72. 17 TILKOVSZKY Lóránt, 1978. 55. 5 TILKOVSZKY Lóránt, 1978. 83-84. 19 TILKOVSZKY Lóránt, 1978. 85.