Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

Szélmalom 1 500,00 1 500,00 1 1 500,00 Juhszín 700,00 400,00 2 550,00 Ököristálló 300,00 300,00 1 300,00 Sertésól 100,00 100.00 1 100,00 Akol 50,00 50,00 1 50,00 Téglaégető kemence 500,00 500,00 1 500,00 Kút 250,00 250,00 2 250,00 Szántóföld (hold) 250,00 75,00 2 SS1 186,45 Szőlő (út) 12,00 2,00 S 650 7,26 Erdő (hold) 55,60 55,00 18 55,60 Méneses ló 600,00 50,00 130 101 23 Kocsis ló 250,00 80,00 25 122,40 Barmos marha 83,00 30,00 125 59,68 Jármos ökör 150,00 94,00 112 120,23 Juh 10,00 6,00 7 535 8,02 Bárány 4,00 4.00 690 4,00 Sertés 20,00 10,00 114 15,96 Süldő 5,00 4,00 38 4,68 Malac 2,00 2,00 26 2,00 Kétszeres búza (véka) 2,00 2,00 400 2,00 Rozs (véka) 1,75 1,75 800 1,75 Árpa (véka) 1,33 1,33 210 1.33 Zab (véka) 1,10 1,10 700 1,10 Köles (véka) 2,50 2,50 106 2,50 Pálinkafőző üst 1 286,00 1 286,00 1 1 286,00 Burgonyaörlő 35,78 35,78 1 35.78 Burgonyafőző üst 32,00 32,00 1 32,00 FORRÁSKÖZLÉS Az itt közölt iratok a megyei levéltár őrizetében lévő, Kecskemét város Tanácsának iratai fond, Közigazgatási iratok (1719-1848) című állagában találhatók. Ebből az igen jelentős nagyságú fondból kizárólag azokat az iratokat válogattuk itt ki, amelyek minden tekintetben segítenek hiteles formában megjeleníteni a reformkori Kecskemét gazdálkodását és társadalmi tagozódását. Az itt közölt legkorábbi vagyonbecslés 1836-ban, a legkésőbbi pedig 1844-ben készült. Tehát nem egészen egy évtizeden belül keletkeztek. A harminc vagyonbecslés, illetve vagyonleltár ily módon alapvetően azonos gazdasági és társadalmi körülmények között készült. Tekintettel arra, hogy ezek az iratok Kecskeméten a gazdának, tehát önálló házzal telekkel rendelkező társadalmi csoportnak minden rétegét átfogják, alkalmasak egy szűk, de nagyon megbízható keresztmetszet megrajzolásához. Segítségükkel kitapintható, milyen erőteljesen tagolódott, strukturálódott a város vagyonos társadalma. Közlésüket többek között az is indokolja, hogy igen sok konkrét példát nyújtanak a korabeli paraszti gazdálkodás, a szántóföldeken és a szőlőkben egyránt gyorsan szaporodó tanyák jellegéről, felszereltségéről egyaránt. Ha nem is a teljesség igényével, de mindenképpen megbízható képet alkothatunk a korabeli állattartásról, az egyre szélesebb körben tért hódító belterjesebb növényter-