Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

Ezek után nem lehet meglepő, hogy a szemet gyönyörködtető barokk kertben a muzsika és a szökőkutat működtető legújabb technikai fogások is választékos formában tűnnek elénk: „...Árion is ottan, mintegy musikálva, alabástrom köbül, ki vala faragva, s ő musikálását, az halak hallgatva, körüle valának, éppen reá bámulva. Bámultak miképpen, halak Arionra, vigyázván rendessen, musikálására, akképpen bámultam, én a fontanára, csuda mesterséggel, tett csinálmány ára..." A természet szépségei iránt kétségtelenül fogékony volt, amit vadászélményei is bőségesen tápláltak.

45 Bár ifjúkorától szenvedélyes vadász hírében állt, és rengeteg élménye halmozódhatott fel az ezernyi kalandot biztosító sport üzése során, a vadakat, az őket befogadó természetet leíró versei sem tudnak igazán felmelegedni, még kevésbé felizzani emlékei hatására. Ezekre is egyfajta manír, a penzumként végzett versírás egyhangúsága a jellemző. „Ezúton sétálva mentem a vadkertben, Volt sok szarvas melyben, egynéhány seregben, Sétáltak falkástul dámvadak egy völgyben, S járt a nyúl és róka ott lévő ligetben; Melynek mély árkában vala berekesztve Különb csoportonként a farkas és medve, Nyalta maga talpát a medve bömbölve, Futosott a farkas ordítva s ügetve." Kizárólag kora szokásaival magyarázhatjuk, hogy e vadak becserkészésével, természetükkel, szokásaikkal kapcsolatos ezernyi élménye, megfigyelése helyett egy vadaspark kissé könyvízű leírását választotta. Bár őszinte hazafíságához nem férhet kétség, hisz kevesen utálták nálánál jobban a törököt, kevesen is voltak, akik ellenük többet harcoltak volna mint ő, és gyerekkorától meggyőződése volt, hogy a magyarság minden bajának a török volt az oka, több éves várfogsága pedig csaknem mártíromságához vezetett, mégis ez az érzése sem tudja igazán átfűteni verseit.

46 Hiányzik belőlük minden indulatkeltő, mozgósító hangvétel, kép, felszólítás vagy jelző. LÖKÖS István, 1989. 275-277. Miként már utaltunk rá, Koháry szenvedélyes vadász volt. Egyik költeményében név szerint is felsorolja vadászó helyeit, melyek között található a Mátra, a Fátra, a nyitrai, a bozitai, a ragyóci, a püspöki erdőség, Balog, Cövek és több más falu határa. Név szerint is említi vadásztársait, akik na gyobbrészt a környébeli főurak közül kerültek ki. ILLÉSY János, 1885. 64. Ezt állapítja meg egyik legelső életrajzírója is: Kohárynál tulajdonképpen hazafiúi költeményekre nem akadunk, talán egyetlen egy verse képez kivételt, melynek címe: „Magyarországnak elveszett szabadságán s Török igájában esett sorsán jaj igen méltó keseregnem." ILLÉSY János, 1885. 65.