Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

neki szálni, úgy hanyattesik, hogy csak ropog s alig lehet talpra állítani. Hát a Sebestyén még igazán a színe annak a társaságnak, akivel az ember városon együtt ül mert avval mindenről lehet beszélni - na de az mind csak olyan mozi-beszéd. - Én jobban szeretem nézni a szürke gémeket, ahogy ott állnak reggel a Dunán s ahogy azok elrepülnek az sokkal gyönyörűbb, fenségesebb és magasztosabb mint mindaz, amiről a Sebestyén beszélhet. Meg az a kóbor szegény kutya aki ott a ködből előjön a Dunaparton - ki tudja honnan jött -, annak enni adni nagyobb öröm mint egy sereg jóllakott és jómódú embernek vacsorát adni tatármártás és rákmeridonnal. Meg a Kóspallagi

1 vén érdekes tolvajnak is jobb szeretek egy rántott levest adni - az ismeri a bogarakat és virágokat mind - és egészen furcsa dolgokat tud mesélni - amiket a népvándorlás óta tud. /.../ Szóval Béla én nagyon de nagyon boldog vagyok hogy mégis úgy esett hogy Maga elmegy gazdálkodni. /.../ Szívből üdvözli Babiska Kóspallag (Bars-Hont vm., ma: Pest m.)