Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

amit valami Kukurecz csinált - szemtelen plágium

122 - egészen rossz - és mégis látszik hogy utánozni akarta apám képét - kivált a Frangepán alakján látni.

123 /.../ Én sokat dolgozom itt - más gondom sincs. /.../ Sokszor üdvözli Babiska 21. levél

124 Budapest, 1931. november l.

125 Kedves Béla, én annyira örülök hogy Maga elmegy gazdálkodni.

120 /.../ Nekem annyira rosszul esett mindig, hogy egy olyan koponyájú ember mint Maga, K. Zs.

127 unokája ott ül egy büdös hivatalban /.../- hát nem való, hogy egy olyan ember mint Maga ott üljön, azért hogy ép úgy elérje a mlts czímet, mint minden szamár és legyen egy aranyérbántalmas vén roncs 60 éves korában aki semmit se tud, semmit se lát, semmit se érez, mert elbutult ott abban az ostoba gépházban ami ma egy hivatal. - /.../ Az nevetséges, hogy oláh föld vagy slovák - ez marhaság és nincs is - az ég, a víz, a fák az nem slovák - és semmivel se szekírozzák az embert jobban mint itt - s mert tudja az ember hogy ott szekírozni fogják, aszerint intézi a dolgot. /.../ Város való a Másának

128 meg a Jenőnek akik 300-1000 pengőt kapnak egy képért amin dolgoztak 3-12 órát - s amit meg tudnak csinálni s tudnak utánna szaladgálni hogy eladhassák - míg egy bokor muskátli úgy elpusztulna a kezük alatt hogy jobban nem is lehet. Ebből ők kiélnek s esetleg hírük is marad - s nekik gyönyörűségük is van benne. - Én egy nagy fát ezerszer jobban szeretek, mint a dr. Sebestyén féle műkritikusokat aki egészen de egészen derék és lovagias ember, de ha pl. egy csónakba kell plágium (lat.): idegen szellemi alkotás részbeni vagy teljes eltulajdonítása, idegen minek (műrészletnek) saját névvel való közlése A Kikerec-kép képeslap-reprodukcióját később elküldte Katona Bélának, a következő szöveggel: „Ezt az urat rendkívül zavarták az Apám babérai - nem gondolja? A Lotkovicz különösen monumentális - az effélét mégse kellene megengedni - kben pl. a legtöbb könyv is ilyen. Valami nagynak az utánérzése, rosszul." Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 46. sz. Évszám nincs a levélen, a levél tartalma valószínűsíti, hogy 1931-ben íródott. Katona Béla nagybátyja, Góger László 1929-ben meghalt, a birtokait ö örökölte. Ekkor néhány hónap szabadságot kért a minisztériumban, hogy a birtokkal kapcsolatos dolgait rendezze, majd 1931 végén úgy döntött, hogy odaköltözik, maga irányítja a gazdálkodást, és a nyugdíjazását kérte. Katona Zsigmond, 1. a 21. sz. jegyzetet! Valószínűleg Feszty Masa v. Mária (Budapest, 1895. január 31.- Domaháza, 1979) festő. Édesanyja Jókai Róza és apja Feszty Árpád útmutatásai segítségével kezdett festészettel foglalkozni. 1913-ban Szablya-Frischauf Ferenc festőiskoláját látogatta, majd az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába iratkozott be. 1915-ben Münchenben H. Hoffmann festőiskolájában képezte magát. 1916-tól Budapesten működött, megfordult Kernstok Károly nyergesújfalusi szabadiskolájában is. Az 1920-as években több tanulmányutat tett Olaszországban, többek közt Firenzében is folytatott festészeti tanulmányokat. 1924-től állított ki. Eleinte tájképeivel és aktjaival szerepelt csoportos bemutatókon, majd egyre inkább portréival hívta fel magára a figyelmet, mely egész életén át fontos műfaja maradt. 1945 után főleg egyházi témájú képeket és oltárképeket festett, melyekből szinte valamennyi római katolikus templomba jutott. Képeit, grafikáit a humanizmus és a reneszánsz művészet tiszteletéről tanúskodó dekoratív előadásmód jellemzi. Formailag az olasz cinquecento rajzos és színes zeneiségének hatása alatt alkotta munkáit. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és az esztergomi Keresztény Múzeum.