Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

A hajótörés utánni napon /.../ jöttünk Úszódra. Ez egy gyönyörű festőknek való hely - minden tekintetben megfelel -/.../ de a lakás bizony kellemetlen - az ő nagyított fényképeivel s vásári lim-lomjával - s a rettentő bezárt dohszagával amit kben sikerült eltüntetni. Sokat dolgozom - nincs semmi más dolgom - de valahogy nem megy a dolog úgy ahogy szeretném. /.../ nagyon sok szíves üdvözlettel Babiska 18. levél 104 Budapest, 1928. február 13. Kedves Béla, ma reggel írtam egy lev. lapot a Magyar Adorjánnak

105 - mert két piktor oda akar menni - s kértem prospektust. Aztán úgy elgondoltam, hogy az igazán jó lenne, ha Maga összeköttetésbe lépne vele /.../, magát érdeklik az ilyen avas históriák jobban mondva megkövült dolgok, amikkel a fene se törődik. - Én kben már régóta azt hiszem, hogy valamely nép eredetét megtalálni sokkal inkább filozófiai feladat mint bármi más - mert ha belülről nem jön valami megértés, akkor hiába rakja össze azt a törött követ s méri a koponyát - egészen de egészen hamis megállapítások jöhetnek létre. Lehet hogy az Adorján megállapításai is egészen hibásak - de ugye ha valaki 30 év óta folyton ezt csinálta, csak ez érdekelte már 7 éves korában - akkor mégis csak gondolkodóba ejtheti az embert hogy mégis csak meg kellene azt vizsgálni - hogy mi a csuda az tulajdonképpen? - Valami mindenesetre van benne - ő persze azt mondja vad lelkesedésében és az igazában való hitben hogy mindent megdönt amit eddig a mi származásunkról tudnak! De aztán vannak olyan véleményei amikért esetleg bezárják - pl. hogy Szent István királyunk micsoda kártékony uralkodó volt. /.../ Szíves üdvözlettel Babiska Katona cs.; Levelek. Madarász A. iíj. Katona Bélának, 38. sz. Magyar Adorján (Budapest, 1887. október 4. - Zelenika, 1978. szeptember 28.) képzőművész, néprajzkutató, nyelvész. 1893 óta Zelenikán (Kolori-öböl, Jugoszlávia), Dél-Dalmáciában élt. 1937ben jugoszláv állampolgár lett. Művészi képzését Rómában és Firenzében szerezte. Három évig Erdélyben végzett néprajzi és nyelvészeti kutatást. A 2. világháború alatt négy évig Olaszországban, internáltként élt. Kilenc élő nyelvet és több tájszólást beszélt. Sajátos művészi stílusát teljesen a magyar népművészetre alapozta. 1918-tól kezdve számos, különböző országban megjelent cikkében és könyvében fejtette ki, hogy a magyarság a Kárpát-medence legrégibb őslakossága, vagyis műveltség- és nyelvalapító ősnép. Ezernyi néprajzi, nyelvi és embertani adattal alátámasztott megállapítása közöletlen maradt. Müvei: Kérdések (Vác, 1930.); A lekiismeret Aranytükre (Szeged, 1937.); The ancident hungarian runic writing (Warren, USA, 1961.); Az ősmagyar rovásírás (Warren, USA, 1962.); A Niebelung Ének magyar eredete (Warren, USA, 1963.); Elméletem (Södertälja, Svédország, 1969.); Goldenkugel (magyar népmesék németül) (Kassel, Németország, 1970.); Osmagyar rovásírás (2. kiadás) (Warren, USA, 1970.); A Csodaszarvasról (London, 1972.); A lelkiismeret Aranytükre (2. kiadás) (Fahrwangen, Svájc, 1975.); Elméletem ösmüvéhségünkről (2. kiadás) (Fahrwangen, Svájc, 1978.). - Magyar Adorján Madarász Adeline unokaöccse volt, aki Zelenikán panzióval bírt. Ebből élt, és közben megszállottként kutatta a magyar őstörténetet. 1928-ban munkatársa lett az akkor induló, Szépvizi Bálás Béla szerkesztette Napsugár című irodalmi, művészeti és néprajzi folyóiratnak.