Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

Micsoda jó dolog lenne ha maga falura mehetne.

82 /.../ Oly gyönyörű intelligens életet lehet élni falun - ha az ember maga intelligens - olvasni lehet, képeket a falra akasztani lehet, muzsikálni lehet - mindent lehet. /.../ Sokszor üdvözli /.../ nagyon nekikeseredett Babiska 14. levél

83 A Dunán, 1923. jűnius 16. Kedves Béla, /.../ A hajón annyi volt a reparálni való hogy rettenetes, mert tudja a Jenő

84 sokkal különb piktor mint hajós. /.../ Hát tudja Béla én ma, most látom mennyire piktor vagyok én, elsősorban piktor - hogy el tudom tűrni mindezeket az alkalmatlanságokat amik egy ilyen hajón előfordulnak. Itt igazán kényelmesen se aludni - illetőleg feküdni, se ülni se enni nem lehet, se kényelmesen és decensen

85 európai módra mosakodni - mert a Dunába bemenni azt persze lehet - itt igazán kényelmesen csak festeni lehet, s látja ez az igazi. Oly gyönyörűséges helyek vannak - oly szépek - és teljes lehetetlenség lenne azokat megközelíteni a nélkül a hajó nélkül - már t.i. Iefesthetően megközelíteni. így ez le van horgonyozva a Dunába - csónakkal jár az ember a partra, nem kell messze szaladni, czipelni a festő holmit - mert hiszen a hajóban lakik az ember - a hajó pedig ott köt ki ahol szép a vidék. Egyelőre itt vagyunk Ercsi alatt egy erdőnél tulajdonképen egészen közel Pesthez - s soha se képzeltem volna hogy ilyen gyönyörű festői dolgok vannak, s már ilyen közel. /.../ Én semmi áron nem akarok úgy élni mint ahogy otthon éltem, mert azt az örökös zavarást én már nem akarom. Nekem ki kell gondolnom valamit hogy épen semmi más dolgom ne legyen mint a festés. Hogy fogom megcsinálni nem tudom. Ezen a hajón nem lehet maradni hideg időben mert nincs olyan Cabin amit fűteni lehet - s kben is kicsi alkalmatlan mert Katona Bélát a nagybátyja, s egyben anyai ágon az egyetlen rokona, Góger László hívta maga mellé gazdálkodni Szilágypanitra, a családi birtokra. Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 28. sz. Kárpáthy Jenő (Debrecen, 1870. január 4. - Budapest, 1950. május 25.) festő. A fővárosi Mintarajziskolában Székely Bertalannál, majd Párizsban és Brüsszelben tanult. Huszonöt évig Belgiumban élt, az első világháború kitörésekor jött haza. 1919-ben és 1921-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban, 1934-ben a Lipótvárosi Kaszinóban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1940-ben Debrecenben Szüle Péterrel közösen rendezett gyűjteményes tárlatot realisztikus meglátású plein air alkotásaiból. Az „Esős idő Dunaföldváron" és a „Tavasz" című festményei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Az Eber-Gombosi-féle művészeti lexikon szerint Madarász Adeline férje volt. (ÉBER László-GOMBOSI György 1935. 54.), ezt írja a ThiemeBecker-féle lexikon is (Lipcse, 1929. XXIII. k. 526.) és Kárpáthynéként tartja nyilván Madarász Adelinet az MKI MDK néhány adata is. 0 maga az önéletrajzaiban nem beszél eriől a házasságról, és az általam föllelt hivatalos leveleiben is következetesen Katonánénak írta magát. Hogy közeli kapcsolatban állt Kárpáthy Jenővel, azt a levelek egyértelműen bizonyítják, de hogy ez házasság volt-e, az kérdéses. 1931-ben mindenesetre ezt írta Katona Bélának: „A Jenő vőlegényül Hála Istennek én ütöttem össze a dolgot - most már azután jó lesz neki és békességben leszek én. /.../ Jóravaló nőt vesz (el) a Jenő, Schrédes Eta festőnő, tanárnő, keres is pénzt - szóval igen jó ez, és igen boldog vagyok én." decens (lat.): illendő