Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

baságot ők se csinálhattak volna. - Mert emlékezzék: olyan szörnyűségek fognak még jönni, amiről az emberiség még ma se álmodik -, s ezt megállítani nem fogja senki és semmi - s minél tovább tart s minél általánosabb lesz a mészárlás - annál végzetesebbek lesznek a dolgok a front mögött is. - S egész jól is van ez így - ha ilyesmibe bele tudott menni az egész emberiség - tökéletesen rendben van, hogy így járjon. Kben, ha Maga ismerné a Schwimmer Rózsát

61 a feministák fejét, - biztos vagyok benne hogy nagyon tetszene magának minden amit mond, s minden amit tesz. (Nekem nem, - mert én ma teljesen a szélsőket értem csak.) Az egy nagyszerű ember. A legkülönb nő Magyarországon. Szeretném a fejét lecsavarni, s rácsavarni valamelyik történelmi nevet viselő férfi nyakára - mondhatom. Nem csak hogy bámulom őt - de roppant hálás is vagyok neki. Ő végzi el nämlich

62 azt, amit én tudom, hogy el kell végezni - de amit én, oh jaj nem! dehogy, a világért se! mert az nekem büdös. De azt persze szeretem hogy azt valaki mégis megcsinálja - s igazán kis ár érte, hogy befizetem a tagsági díjamat, s beülök a gyűléseikre a kis platina kereszttel a nyakamon, ami igen jó, legalább látják, hogy okos helyeken más is van Magyarországon - nem csupáncsak zsidó. Prohászka egyszer egyenesen a szószékről hirdette a nyájának menjen oda -, na de az ő nyája - hát igen, nyáj - és a feministáknak olyan szónokaik vannak, hogy ugyancsak felkösse a bricseszét

63 /.../ - aki kiáll velük szembe. - S a szelíd bégetéske ott igazán fölösleges. Azért én nem képzelem azt, hogy én ott valami különösebben segítek. Én úgy érzem nekem való ott lenni, mert én utánnam oda mászik aztán olyan is, akinek kben eszébe se jutott volna - s az annyiszor a tagdíj - ami kell nyomtatványra. De én ott igazán semmi különös nem vagyok. /.../ De izgulni - én ma már nem izgulok semmin. Mikor kitört a háború, majd megbolondultam a kíntól kbelül fél évig. Mert én ezt így lehetségesnek nem hittem. Én teljesen kizárt dolognak tartottam, hogy ilyesvalami ma megtörténhetik. - Én azt hittem, ha ilyenvalami akar lenni: minden ember kimegy az utczára és tiltakozik - a papok legelőbb. - S mi volt? többé kevésbbé a „Megállj kutya Szerbia" áriája az egész világon - országnevek változtatásával. - Utálat. - Én akkor nagyon szenvedtem - mert nekem voltak értékeim, s azok úgy devalválódtak - én úgy jártam mint a pénzesember állambukáskor: ott álltam egy csomó bankóval amire rá voltak írva megnyugtató dolgok - de amikről tudtam, hogy csalás, hogy semmi, szennyes papír. - S valahogy bizonyos, hogy tudtam, hogy évekig fog tartani. Mindenki kaczagott s két hónapról beszélt. - Ahogy nem hittem hogy lehetséges lesz: oly végzetesnek láttam a dolgot mikor kitört. /.../ Bédy-Schwimmer Róza (Budapest, 1877. szeptember 11.- New York, 1948. augusztus 3.) újságíró, politikus, a magyar feminista mozgalom egyik úttörője. 1897-ben a Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnökeként mozgalmat indított a nők politikai egyenjogúságának elismertetéséért. 1903ban a Magyarországi Munkásnő Egyesület megalapítója, majd 1904-től elnöke. 1904-ben megalakította a Feministák Egyesületét. 1907-töl a Magyar Szakírók Egyesületének tagja. 1907-1918 között A nő és a társadalom című feminista havilap felelős szerkesztője. 1914-ben a budapesti nemzetközi nőmozgalom sajtótitkára. 1914-1918 között Budapesten a háborúellenes, pacifista mozgalom egyik vezetője. 1921-ben kivándorolt az USA-ba. 1929-ben lemondott amerikai állampolgárságáról, mert nem vállalta, hogy szükség esetén fegyverrel is szolgálja új hazáját, nämlich (ném.): ugyanis, tudniillik bricsesz (ang.): térdnadrág; a comb táján bő, térdnél szük nadrág