Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

különös volt - olyan egészen más mint a legtöbb emberé - mint minden emberé - s nekem egész sajátságos de teljesen ferde fogalmaim támadtak az életről. Én azt hittem hogy ez a hemzsegés, ez a hol nyugtalan hol nyugalmas összeveszéses és kibéküléses, megharagudó és megbocsátó, hagyma bűzökkel égett czukor és pecsenye szagokkal átitatott légkörű hely a „sweet home" az Otthon, ez a biztonság, a segítség és segítés a praktikusság okosság - szóval a kivonata mindennek - s ezen kívül csak baj és veszedelem éri az embert - az Élet az egy csúnya nagy veszélyes valami ezen kívül, amitől félni kell s őrizkedni jó. - Én 33 éves voltam már mikor rájöttem arra hogy az épen megfordítva van. Hiszen ami baj bánat ért engem az mindig azért volt mert hozzá voltam csomózva egy rakás emberhez aki vagy vér szerint tartozott hozzám - vagy érzelmi momentumok eredményekép kapcsolódtak hozzám. - S annyi közösség volt a két csoportban hogy az orrommal mindegyik jóval többet foglalkozott mint a lelkemmel. Az orrom az volt a fontos az életem minden szakában - hogy lelkileg én tifusban voltam azt igazán észre se vette senki - még én magam se. Én mindezekhez az emberekhez, körülményekhez sehogy se illettem - s ott Dalmatiában rájöttem minderre mert egyedül lehettem teljesen - s elkezdtem csudálkozni hogy hogyan de hogyan is tudtam úgy élni mint ahogy éltem addig? S olyan nevetségesnek látszik az hogy épen akkor mikor mindent elvesztettem ami földi érték: egy nagy szerelmet, a fiatalságomat, sőt bizonyos fokig az anyagi előnyöket is: akkortól számítom az életemet. S én igazán csak akkortól kezdve számítom. Akkor onnan avval mentem haza - az az dehogy haza! - avval mentem neki az életnek hogy mindenemet hajlandó vagyok oda adni - de magamat nem, soha többé. S megtartottam. - S ha ma megcsinálom a morális és materiális bilanzot

51 azt találom jól van. A rendezkedéssel már majdnem teljesen kész vagyok. A műteremben az apám 50 képét aggattam fel - van még egy tuczat újabb dolga az előszobában - amit kben be kellett volna raktároznom - de ott nagyon érdekesen néz ki. /.../ A magam képeit egy kisebb szobába tettem amelynek nyugatra nyíló két ablakán du. besüt a nap. De csak 42-őt tudtam elhelyezni. De hát ez elég. Tavaszi tárlaton van két képem, női kiállításon valami 25 rajzom, műkereskedésben is pár képem - a többit berakom szekrényekbe - míg egy Gyuri

52 által rendezendő collectiv kiállításon megszabadulok tőlük. A tiszta haszon 60%-ja a Gyurié (! !) de hát nekem nem lesz gondom vele - s az ilyesmi rendezése nálunk - szerintem - piszkos munka amit én nem szeretek csinálni. A Gyuri igen jól fogja lebonyolítani ezt a dolgot - én meg azalatt ülök nyugodtan és festek. /.../ Babiska 9. levél

53 Budapest, 1917. június 11. Kedves Béla, /.../ Az ember keres egy a Végtelenségekben járatos lakatos mestert aki majd a lét elviselhetőségének a kulcsát a kezébe nyomja egyszer, /.../ - s ezután majd jó bilanz (ném.): mérleg, vagyonmérleg Nevelőanyjának a fia. Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 17. sz.