Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

A nagyapja, Katona Zsigmond

21 gyógyszerész, aki szölönemesítőként országos hírnevet szerzett. Kecskeméten járt elemi iskolába, a gimnáziumot a Kassai Főgimnáziumban kezdte el, mivel az apja itt tudott a számára tandíjkedvezményes helyet szerezni, majd két év után a bécsi Teréziánumban

22 folytatta tanulmányait ugyancsak kedvezményes, ún. félfizetéses helyen, tekintettel apja magas társadalmi állására. Itt érettségizett 1904-ben. Közben jelentős változások történtek családi életében is. 1890-ben megnősült az apja, az akkori állomáshelyén, Lúgoson elvette a város egyik legszebb és leggazdagabb leányát. A házasság azonban nagyon hamar tönkrement. Az ifjú Béla szinte nem is ismerte a nevelőanyját, és a házasságból született kis húgához is csak felnőttként fűzhette testvéri kapocs. Apjának a Madarász Adeline-nel kötött harmadik házassága a kamaszkori lázadásainak idejére esett. 1903-ban ő 19, Madarász Adeline 32 éves volt. Madarász Adeline igyekezett okosan alakítani a kapcsolatukat, felnőttként kezelte és barátként fordult hozzá. A férje halála törést okozott a kettejük viszonyában is. Amikor külföldre ment, megszakadt a kapcsolatuk, mint a levelekből kiderül nem nagy, de valószínűleg kölcsönös hántások és bántódások után. Több mint egy évtizeddel később alakult ki köztük az a mély barátság, amelyről a levelek tanúskodnak. Addig azonban sok minden történt Katona Bélával is. Az érettségi után letöltötte a közös hadseregben az ún. önkéntesi évét, utána jogot hallgatott a Teréziánumban. Két évet végzett el itt, azután a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta a tanulmányait, és 1910-ben itt szerzett doktori oklevelet. Még ebben az évben a Földmüvelésügyi Minisztérium tisztviselője lett. (Itt dolgozott 1931-ig, amikor miniszteri osztálytanácsosként kérte a nyugdíjazását, ekkor ugyanis átköltözött Romániába, és gazdálkodni kezdett a nagybátyjától megörökölt családi birtokon, Szilágypaniton.) Végigharcolta az első világháborút: 1914-ben főhadnagyként vonult be, és 1918-ban századosként szerelt le. Mindvégig a keleti fronton harcolt, megjárta Galíciát, Lengyelországot, Ukrajnát és Bukovinát.

23 1917 elején, Madarász Viktor temetésén találkoztak újra. Madarász Adeline már a frontra küldött levélben köszönte meg Katona Bélának, hogy elment a temetésre. Ebben és a következő néhány, ugyancsak a frontra írott levélben mutatkozik meg a legjobban Madarász Adeline világra nyitott, rokonszenves egyénisége. Különös iróniája előbb is, később is jelen van a levelekben, de azok sokkal inkább személyes kötődésűek. Katona Zsigmond (Vámfalu, 1828. május 1. - Kecskemét, 1902. március 18.) gyógyszerész, siőlőés gyümölcsnemesítő, szakíró. Debrecenben volt gyógyszercszsegéd, 1853-tól Borosjenőn bérelt gyógyszertárat. 1867-ben innen települt Kecskemétre, ahol gyógyszertárat vásárolt. A gyógyszerészi munka és a szőlővel való foglalkozás mellett tevékeny szerepet vállalt a közéletben is: alelnöke volt az Országos Gyógyszerész Egyesületnek, elnöke a Kecskeméti Iparegycsületnek. A kecskeméti gyümölcsök szakszerű leírásáért az 1885-ös országos kiállításon a gyümölcsészet első díját nyerte el. A kitüntetései között a legmagasabb a Ferenc József Rend lovagkeresztje, amit 1899-ben kapott meg. Katonatelepet róla nevezték el. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezete, amelynek elnökévé választották. A Teréziánumot nemes ifjak nevelésére alapította Mária Terézia 1749-ben. A kizárólagos nemesi jellege 1849-ben szűnt meg. Előbb gimnázium jellegű volt, később akadémiai rangra emelkedett, és ettől kezdve növendékei jogi tanulmányokat is folytathattak. Növendékei száma az dapításkor 10, 1900-ban 183 fő volt, amiből 70 hely illette meg a magyarokat. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIII. 6. A Katona család iratai (A továbbiakban: Katona cs.); id. és ifj. Katona Béla személyére vonatkozó iratok