Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Koháry István, Kecskemét potior földesura

gyengítette az egyébként is teljesen magára hagyott várost és vezetését abban, hogy számos ellenfeleivel szemben a kellő védelmet megtalálja, megszervezze. Szerencsére nem minden téren járt úgy el, miként a kortás főurak. Talán a Nyéki Gábor által kezdeményezett és mindkét fél számára igen sok kellemetlenséget eredményező próbálkozásának kudarccal felérő eredménye is segítette körültekintőbb megnyilatkozását. Koháry István családi hagyományait, neveltetését, erőteljes katolikus elkötelezettségét tekintve meglepő volt az az eljárása, amit a kecskeméti kálvinistákkal szemben tanúsított. A városban jelentős vallási ellentétek után 1564ben Végh Mihály főbíró házában az itt többségben levő katolikusok és a protestánsok képviselői egyezséget írtak alá, amely nagyon figyelemre méltó kiegyensúlyozott békét teremtett a két fél között. Ennek értelmében a templomot egy ideig közösen használták, majd később a protestánsok az azt körülvevő falakon belül egy önálló templomot építettek fából. 1678-ban egy hatalmas tűzvész során, a katolikus templom, a ferencesek kolostora és a hozzá kapcsolódó iskola is teljesen leégett és ennek a tűznek lett martaléka a reformátusok fatemploma is. A főúr látva azokat az áldatlan viszálykodásokat, amelyek országszerte a két vallás képviselői között dúltak, sajnálatosan és végletesen megosztották az egész magyar társadalmat, magához hívatta a város katolikus és kálvinista képviselőit. Tőlük megismerve a Kecskeméten megőrzött tisztes együttlét jogi hátterét, a hagyományok továbbvitele és megújítása mellett döntött: „...most már az égés által látogatván Isten a Várost, s mind a két edgyházak porrá égvén, úgy itélöm, sok következhető egyenetlenségnek alkalmatossága gátolódik s füstbe mégyen, ha hogy mind két résznek nagyobb és jobb s illendőbb alkalmatosságával éppülhetnek meg az szentedgyházak, a minthogy sem edgy sem más félnek nem akarván praejudiciumját [kárát], jár olt elmém, az Kálvinista Edgyháznak és kerítésének edgy oily alkalmatos helyét talállyátok fel, az hol annyi darabon éppíthetné fel az Kálvinista Ecclesia maga Edgyházát, az mennyi helyen vagyon kerítésével edgyütt az Pápista Templom..." Úgy tűnik, hogy ez esetben is Koháryban a jogász kerekedett felül. És persze a humánum is. Mivel a több mint százéves egyezség hatásosan működött, ennek szellemében járt el. Csűrés és csavarás nélkül a szinte minden téren érvényesülő paritásos elvet követte akkor, midőn a legtöbb országban súlyos politikai ütközések és háborúk forrása lett a vallási ellentét. Ezért is rendelte el levelében: „Azonban hogy az Pápisták vagy Kálvinisták edgymással ez iránt szóbeli versengésre ne merészeilyenek fakadni, parancsolom ezer Arany birság alatt, mind egy, mind más renden lévők edgymással ne versengjenek, vagy edgymás ellen való fenyegetedtzésekkel ne légyenek, Kuruczot s Törököt akár ki is úgy említsen vagy fordítson elő ezen dologban, fejével s jószágjával fog fizetni." Bár ennek ellenére a reformátusok úgy látták, hogy a kuruc táborhoz csatlakozott Wesselényi Pál támogatását is igénybe kell venniök, ebből érdemi konfliktus nem származott. Koháry korábbi tilalma ellenére nemcsak ezt nézte el, hanem azt is tudomásul vette, hogy a töröktől is engedélyt kért a város a református templom felépítéséhez, hisz a hódoltságban enélkül egy jelentősebb épületet nem lehetett megépíteni.

33 Aligha kétséges, hogy a még mindig fiatal főúr rendkívül bölcsen és körültekintően járt el ebben az ügyben, amikor a korábbi állapotok megőrzése mellett döntött. Azon kevés döntésének egyike volt ez, amelyben családi hagyományai és vallási elkötelezettsége lényegében nem befolyásolták. Ezen ügy előzményeinek megHORNYIK János, 1861-1866. II. 121-138.