Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

a környék más települései is ismerték. 1825. július 6-án tanúsította Deák Pál, Izsák mezőváros bírája, hogy városukban az urbarialis szántóföldjeik között található „kisebb és nagyobb Kaszáló Rétek akkor amidőn szántó földjeink ugarnak hagyatnak, általunk az Ugarokkal együtt Legelőnek használtatnak, és tsak minden második esztendőben használtatnak kaszáló Rétek gyanánt".

65 A rétgazdálkodás jellegzetességéhez tartozott továbbá az is, hogy a terület rendkívüli vizenyőssége miatt a kaszálókat nem is osztották ki a lakosok közt, mert így több család állata éhen pusztulhatott volna némely esztendőkben. A föld termőképessége még a kedvező időjárású években is igen gyenge volt. A szántók és rétek egyaránt „átallyában a 3ik Classisba tételtek", a kaszálók azzal a megjegyzéssel, hogy „sarjú nem kaszáltatik".

66 Az 1847-es felméréskor a szántókból hat tagot másodosztályúnak, nyolc tagot harmadosztályúnak minősítettek. A réteknek mintegy harmadán 1 hold, másik harmadán 1,5 hold, a harmadik harmadán 3 hold adott egy „négy marhás szekérre" való szénát. (A próba úgy történt, hogy az uraság tisztjeinek jelenlétében a legjobb, a közepes és a leggyengébb részekből félfél holdat lekaszáltak, 24 órai száradás után a „füvet fel gyűjtvén" megállapították, hogy a legjobb egy, a közepes fél és a legrosszabb egyhatod petrence szénát ad.)

67 Egy kisebb, de rendkívül rossz kaszálóhelyen 4 hold adott egy - 14-16 petrencés szekér szénát. A legelőterület zömén két holdon „élt meg három öreg marha", de néhány gyengébb legelőrészen több mint kétszer ekkora terület kellett három marha eltartására. A kaszálók és a legelök szük volta miatt nem volt lehetőség az állatállomány növelésére, sőt a legelőfelosztás után fogyott az állatállomány. Az 1850-es évi tagosítás után a szűkülő legelő miatt „pangott" a ló- és marhatartás.

68 Az igásállatok közt az ökör-ló váltás folyamata a XIX. században zajlott. (1895-ben 162 igás ökör és 540 igás ló volt a faluban.) Állatállomány 1822 és 1860 között

69 Év Fejős tehén Meddő tehén Jármos ökör Borjú Legelő marha és ló Igás ló Csikó Sertés Juh 1822 201 245 732 672 281 68 171 2 610 1846 165 114 556 324 1 534 297 80 161 2 297 I860 225 235 324 231* 391 161 7 682 " Rideg marha A falu a teljes megnyomorodását úgy tudta elkerülni, hogy egyrészt müvelésbe vonta a telken kívüli állományt, amely a jobbágyfelszabadítás idejére már több szántót és rétet jelentett, mint az úrbéres földek összes területe. A megélhetés másik forrását a pusztabérletek jelentették. A bérleti gyakorlat már a megtelepedés kezdetén kialakult: az 1728-as összeíráskor Akasztó a kalocsai „bíboros érsektől" bérelte Ács és, Ökördi pusztákat évi 60 forintért, ahol a második nyomás kiegészítésére mintegy kétszáz pozsonyi mérőt (kb. 100 holdat) vetettek be. Egyébként a nagy teAkasztó, úrb. per, 1847. Akasztó, úrb. per, 1829. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila 2000. 30. Akasztó, úrb. per, 1822., 1846., HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila 2000. 29.