Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

rint 36 krajcárt (azaz évente mintegy 2267 forintot) követelt. 42 Egy 1845. évi, szin­tén földesúri kalkuláció az úrbéres szolgáltatásokra évi 1516 pengőforinttal szá­molt. 43 Az elszámolásnál az uradalom kénytelen volt Akasztó község részére az 1812 előtt a regálé épületekre költött költségeit, illetve a természetben beszedett járandó­ságok árát is beszámítani. Az 1843. október 28-án megkötött rész-egyezmény szerint az 1812-1828 közti időre 4575 váltóforint 38 9/16 krajcárt, 1828-1836 közti időre az uraság által 4000 forintra leszállított összeget fizetett a falu a földesurának, egyúttal kérve az 1837 utáni időszakra vonatkozó tartozások kifizetésének halasztá­sát. A jobbágyfelszabadítás után is az uradalom szorgalmazta az úrbéri per lezárá­sát. Gróf Batthyány József özvegye, Tarnóczy Antónia 1856 márciusában a Pest­Solt Megyei Úrbéri Törvényszékhez írt levelében 1836 és 1848 április 30. közti 11 év és 4 hónap időre összesen 17 181 pengőforint 20 krajcárt követelt az úrbéri tarto­zások fejében. Ugyanakkor leszögezte az özvegy grófnő, hogy kész a császári nyílt parancs szerint, az 1770. évi Urbárium alapján megkötni az egyezséget. Ennek meg­felelően egy telek illetősége szántókból 28, rétekből 12, legelőből 12 holdat tesz ki. A 247 házas zsellérnek egyenként nyolcad legelő illetőség jár. A plébános egy, a jegyző és a kántor fél-fél telki illetőséget kap. Az 1811 (az úrbéri per kezdete) utáni foglalásokat a maradványföldekből és a legelőből elvett részekkel együtt (benne a legelőkön telepített szőlők) az uradalomnak vissza kell adni. (Az 1853-as úrbéri pá­tens a maradványföldet saját erőből megválthatónak ítélte.) Rögtön hozzátette a volt földesúr, hogy a szőlők utáni dézsmákról kész lemondani ugyanannyi mennyiségű maradványföld fejében. Továbbá négy házhely az uraság részére hasíttassék ki. A nádlást pedig két részre kell osztani. A volt jobbágyok Zeleszko József bíró, Vantsik Pál, Judák Mihály, Bangó Ist­ván, Loványo Ambrus,Vantsik János esküdtek és több „közlakos" aláírásával május 29-én válaszoltak a grófnő előterjesztésére azzal, hogy ha az uradalom átad minden királyi haszonvételt, ingatlant (földet és épületet) és azt megengedi örökös tulajdo­nukba venni, akkor a község 150 000 pengőforintot fizet, tíz év alatt egyenlő rész­letekben. 44 A grófnő válasza július 16-án érkezett a megyei úrbéri törvényszékre, amelyben a korábbi ajánlata szellemében tette meg újabb javaslatait. 45 25 3 Á telek és 247 zsel­lérjárandóságát ismeri el. 1812-ben - amikor az úrbéri per elkezdődött - az akasz­tóiaknak a birtokában 890 hold szántó, 276 kaszás rét, 331 kapás szőlő volt. Mind­ezeken felüli rész a volt földesurat illeti. A földekért és a jogairól lemondani nem akar 150 000 forintért, mivel „megfelelőnek és elégségesnek" nem tartja, különösen nem 10 éves, kamat nélküli törlesztéssel. Végül a „barátságos" egyezség 1856. szeptember 28-án született meg. Ennek értelmében a község határából az uradalom részére kihasítottak az eddig is birtokolt 100 hold mellé 4500 holdat és a többi földet a község, illetve a volt úrbéresek tart­hattak meg 46 így egyik fél sem tartozott a másiknak készpénzzel. Az uradalom a 4500 hold területet a tabdi, a kiskőrösi és az Acs-Ökördi puszták „mentén", vagyis a Akasztó, úrb. per, 1818. Akasztó, úrb. per, 1843. Akasztó, úrb. per, 1856.

Next

/
Thumbnails
Contents