Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században

Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században A táj földrajzi adottságai Akasztó messze nyílt síkon fekvő és enyhén nyugatra hajló területe a Duna-völgyi térség legkeletibb részére esik. Keleti szegélye a Duna-Tisza közi hátsággal találkozik.

1 A XVIII-XIX. században - a nagv folyószabályozások előtt - a hajdani Duna-völgyek által szabdalt vidék nagy része állandóan vagy ideiglenesen vízjárta, „őrjeges, mocsaras, turjányos" természetű volt. A falu nevének egyik magyarázata szerint az Akasztó elnevezés onnan származik, hogy a „mocsaras, különösen pedig a Duna kiöntése alkalmával... csak nem minden töltések, és hidak járhatatlanná tétetvén,- az utas itt fen akad, és tovább nem mehet"." Másik etimológiai vélemény szerint a név az egykori kivégzőeszközre utal. A falu határának mintegy harmadát nádasok, turjánok, őrjegek, vizes erek, csatornák, tavak alkották. Egyes években még ennél is nagyobb lehetett a vízzel borított földek aránya, ami komolyan hátráltatta a földmüvelés mellett a közlekedést is: „...határunkat is elöntötte, s megrongálta és a közlekedést több időre meggátolta" írták 1847 tavaszának közlekedési helyzetéről az akasztóiak az úriszékre, magyarázva a távolmaradásukat.

3 A vizes helyek arányát alapvetően a dunai áradások határozták meg, de az átlagosnál nagyobb csapadék („Kiskőrösi Határtól a hóolvadáskor ...a föld árja Kaszáló rétjeinket és szántóföldjeinket el szokta önteni"

4

) is komoly problémákat idézhetett elő. Például az 1726. június 17-én végzett határjáráskor a Meleg hegyet nem tudták a deputátus urak megközelíteni „a vizek miatt sem szekéren, sem lóháton, sem gyalog"

5 A határ magasabb részei a gyenge talaj adottságok miatt részint homokosak, részint szikesek voltak. A megélhetés nehézségét találóan fogalmazták meg a helyiek az 1770-es úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban: „Kárunkra szolgál az, hogy a szántó földjeinknek egy része igen homokos lévén, abból száraz üdővel a vetést a szél ki horgya; Más része pedig igen Nedves és abbúl a Föld árja gyakorta a magot annyira ki veszti: hogy kevés és néha semmi hasznot nem vehetni"

6

. A legelő hasonlóan gyenge volt. 1825-ben jelentette az úriszéknek Muslay Ignác pártfogó „fiscalis", hogy az akasztói legelő „ország Út nap nyugoti oldalán" lévő része annyira lapos, hogy ősszel és tavasszal víz borítja.

7 A keleti homokos, dombos részen viszont „a nyári melegség által a Mező hamar el sül". GALGÓCZI Károly 1876. II. k. 271. PESTY Frigyes 1984. 23. A felhasznált forrás a Pest Megyei Levéltár Nagykörösi Osztályának örizetében lévő Akasztó úrbéri pere, két doboz terjedelemben. 1811-ben kezdődött és 1856. december 30-án ért véget a per a Császári Királyi Buda Pest Kerületi Úrbéri Főtörvényszéken. A kronologikusan rendezett irategyüttes a 344/1856. fötörvényszéki számot kapta. IV. 165. Pest-Pilis Vármegyei császári királyi Úrbéri Törvényszék és Pest-Solt Vármegyei császári királyi Törvényszék egyesített iratai, b) PestSolt megyei úrbéri perek, Akasztó, (a továbbiakban: Akasztó, úrb. per), 1848. Akasztó, úrb. per, 1812. BOROSY András-SZABÓ Attila 2000. 74. NÓVÁK László 1979. 508. Akasztó, úrb. per, 1825.