Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

PINTÉR ILONA Pataj úrbéri pere (1795-1877)

forintos végösszegével kétségtelenül elönyösebb volt az összehasonlító okiratban kalkulált 5444 forintnál. A földesuraknak mindenesetre eszük ágában sem volt eleget tenni a rendelkezésnek, ami mindenképpen arra vall, hogy számukra nem volt kielégítő. Helyette ismét panaszt nyújtottak be a helytartótanácshoz az őket ért sérelmekre hivatkozva. A helytartótanács 1803. április 12-én újabb küldöttség kirendelését kérte a vármegyétől. A megye eleget tett a kérésnek, a küldöttség azonban nem kezdte meg a működését, - talán azért, mert az előző éppen csak befejezte a magáét ugyanebben a tárgyban -, ezért egy év eltelte után a földesurak királyi bizottság kiküldéséért folyamodtak. A helytartótanács ezt követően 1804 júniusában utasította a vármegyét, hogy két hónapon belül fejeztesse be az úrbéri munkálatokat, és az iratokat a véleményével együtt terjessze fel hozzá. A megyei küldöttség 1804. szeptember 7-én bemutatta véleményes jelentését a vármegyének, ezt követően megtörtént az iratok felküldése.

34 Ezzel hosszú szünet kezdődött a perben. A következő érdemi fejlemény hat év múlva következett be. 1810. február 3-án született meg az a királyi rendelet, amelyet az ügy legfontosabb dokumentumának tekintettek a kortársak. Lényeges pontjai a következők: 1) Szelid és Inám puszta egészen, Szentkirály és Vejte pedig fele részben továbbra is Pataj határához van kapcsolva. 2) Miután a földesurak és a város között az úrbéri rendezésnél kedvezőbb szerződést nem lehetett kötni, a patajiak nem kényszeríthetők a jobbágyi tartozások természetbeni szolgáltatására, hanem azokat az állandó rendezési okiratba foglaltak szerint készpénzben váltsák meg. 3) A pataji határ a negyedik osztályba tartozik. A kidolgozandó ideiglenes rendezési okirat alapja a megyei küldöttség által készített összehasonlítás legyen a következő megjegyzésekkel: a) A regálékat és ezek jövedelmeit a legfelsőbb helyről e tárgyban érkező rendelkezésig az ideiglenes rendezési okirat szerint kezeljék. b) Minden birtokos szántóföldjét és kaszálóját írják össze és becsüljék meg. A jobbágytelkek adás-vevés vagy más cím alatti megváltoztatása csak a földesurak tudtával és engedélyével történhet. c) A kidolgozandó rendezési okiratban minden földművelő lakosnak 1 holdat kell kimérni házhelyül. Ha valakinek a belső telki illetősége meghaladja az egy holdat, a felesleget be kell számítani a külső telki illetőségbe. Szabályozni kell, hogy mi történjen akkor, ha házas zsellérek több területet bírnak annál, amennyi az épületeikhez szükséges. A földesurak a hazátlan zsellérektől is szedhetnek bért. d) A földesurak azokat a területeket, amelyeket a lakosok telki állományul el nem vállaltak, akár egészben, akár részletenként a városnak, az egyes lakosoknak, sőt más helységbcli jobbágyoknak és birtokosoknak is bérbe adhatják, de az adózás alól el nem vonhatják. A határban lévő szőlők területe nem számít bele a jobbágytelekbe. 4) Zádor puszta a földesuraké úgy, hogy az 1800. évi törvényszéki ítélet rá vonatkozó rendelkezése érvénytelen, vagyis nem kell kárpótolniuk a várost a kiesett hasznokért. BKMÖL V. 320/a Úrbéri per iratai 1803. 8749/1803. sz. httanácsi leirat - kelt: 1803. április 12. -, és 1857. Répánszky-félc pertörténet 7-8. p.