Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

Megyei háziadó forint 1 409 6 679 14 904 % 6,5 28.4 32,6 Urasági adó forint 7 469 5 813 11 424 % 34,5 24,5 25,1 Püspöki ti/ed forint 1 000 1 000 1 000 % 4,6 4.3 2,2 Városi adó forint 3364 2714 % 14,4 6,0 Összesen forint 21 623 23 535 45 567 <:; 100,0 100,0 100,0 A megye legnagyobb mezővárosában az ötféle adó összességében a polgári forradalom előtti évszázad alatt több mint a duplájára emelkedett. Arányaiban úgy változott, hogy a hadiadó és az úrbéri teher aránya csökkent, a megyei háziadó többszörösére emelkedett és a XVIII. század végén megjelent a városi háziadó is. A fenti adó forintban jelölt összegei a természetbeni adózást és a pénzfizetést egyaránt jelentették. A XVIII. század közepén minden gabonának az ötödét szedték be természetben. A század végén a magisztrátus évenként határozta meg a várható termés mennyiségéhez képest a kivetett dézsma mértékét, valamit azt, hogy pénzen megváltható-e? A mezővárosok azért vették bérbe a kisebb haszonvételeket (italmérés, mészárszék, malmok, boltok, vám és rév, serfőző ház, uradalmi pince, vásár- és piactartás) a földesúrtól, hogy azokkal önállóan gazdálkodva nyereségre tegyenek szert. Ezeket a bevételeket az önkormányzatok elsősorban az igazgatási apparátus fenntartására fordították.

300 A bérlet még akkor is megérte, ha a bérleti összeg rohamosan emelkedett: például Vácon 1714-ben 3000, 1715-ben 3500, 1751-ben 5000 forintra rúgott.

301 Az önkormányzatoknak mindig voltak saját földjeik. Ezeket vagy kiadták árendába, vagy a lakosokkal müveltettékmeg, és nem utolsósorban innen hasíthatták ki a nótáriusnak, tanítónak és a többi alkalmazottnak az illetményföldeket. A föld termését az alkalmazottak konvencióira fordíthatták. Tekintélyes számú saját állatállománya, szekere, kocsija igaereje is volt a városoknak. RACZ István 1988. 77. SÁPI Vilmos 1983. 212.