Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

mának emelkedését, egyúttal a szakigazgatás szerveinek elkülönülését vonta maga után. (Míg a tisztviselők „hivatalbeli urak" voltak, addig az alantasabb beosztásúakat, cselédeket mint „szolgálatbeliek" tartották számon.) Ha rangsort akarunk felállítani a tisztségviselők között, akkor a főbíró, majd a másodbíró után a nótárius következett, amit a fizetésük nagysága is jelez. A másik törvényszerűség pedig az volt, hogy a település nagyságával, gazdasági erejével egyenes arányban állt a fizetett tisztségviselők és cselédek száma. A másodbírói jegyzőkönyvek tanúsága szerint a három legnagyobb mezővárosban (Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten) a XVIII. század közepén 9, 23, 23, 1800 körül 13, 33, 75, illetve a 48-as forradalom előtti években 36, 69, 156 fő kapott valamilyen illetményt a várostól. A tisztségviselők, alkalmazottak adómentességet élveztek és készpénz- és természetbeni fizetést is kaptak. Az utóbbi jelenthette azt az elfogyasztott ételt is, amelyet például a nagykőrösi szolgálatban lévő tizedesek kaptak a városházán délben.

278 (1800-tól az ebéd helyett évi 75 font hús járandóságra változott az ellátásuk.) A XVIII. század közepéig csak azok a tisztségek, cselédek kaptak valamilyen járandóságot, akiknek idejét nagyrészt lekötötte a hivatali munkájuk: Kecskeméten és Nagykőrösön 1728-ig csak a jegyzők kaptak készpénzt, Cegléden pedig még 1751ben is csupán a két nótáriusnak, a városgazdának, a hadnagynak és két kocsisnak járt salárium.

279 A legnagyobb mértékű járandósága az iskolázottságot és nagy szakértelmet megkívánó jegyzői hivatalnak, illetve az első számú vezetőnek a főbírónak volt. Vácon 1715-ben a bíró 50, a pincebírók 30, a két albíró 30 forintot, Dömsödön ebben az időben a bíró 35, a két kisbíró 15, a borbíró 20 forintot, Nagykőrösön 1730-ban a főbíró 100, a főjegyző 150, az aljegyző 125 forintot, Kecskeméten a főbíró 200, a főjegyző 300, az aljegyzők 180, a másodbíró 150, az adószedő 100, a városgazda 50 forintot, Óbudán 1746-ban a bíró 30, a jegyző 60 forintot kapott, a tanácsosok pedig 1763-tól 20 forint díjban részesültek.

280 Ráckevén 1777-ben a bíró fizetése 60 forint és két pár csizma, a nótáriusnak 70 forint volt.

281 Kalocsán a XVIII. század második felében a bíró 30, a kisbírók 25 forintot kaptak. A vármegye 1783-ban egységesíteni próbálta a bírók fizetését űgy, hogy a településeket négy osztályba sorolta, de a valóságban maradt továbbra is az egyedi fizetési rendszer.

282 1800-ban Cegléden, Nagykőrösön a jegyző fizetése (100, illetve 175 forint) több volt mint a főbíróé (60, illetve 150 forint), Kecskeméten pedig megegyezett (250 forint).

283 Kalocsán 1814ben a kisbírák fizetése a „libérián kívül" 50, a bakteroké 40, a borbíráké (akik egyben tanácsnokok) 80, a gazdaasszonyé 30 forint volt.

284 Kiskőrösön 1829-ben a tanács a szolgabíró és az uraság inspektorának ösztönzésére felemelték a tisztségviselők fizetését: a bíróét és a perceptorét 100 forintról 125-re, a főjegyzőét 100 ról 150re, az aljegyzőét pedig 80-ról 105-re.

285 Nagykőrösön a tisztségviselők hivataluk lePML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1827. november 1. PML NKO, CMT Másodbírói számadáskönyv (a továbbiakban: Mb. szk.) 1751., NVT Mb. szk. 1730/31. HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 11., PML, DMT Tan. ül. jkv. 1696-1776., NAGY Lajos 1975/1. 179., PML NKO, Mb. szk. 1730/31. PML, RMTTan. Ul. jkv. 1777. november 3. Vö. BÁRTH János 1984. 160. PML NKO, CMT Mb. szk., 1800., NVT Mb. szk., 1800., BKMÖL, Kecskemét város számadásai (a továbbiakban: KVSZ) Mb. szk. 1800. BKMÖL, KA VT Tan. Ul. jkv. 1814. november 19. BKMÖL, Kiskőrös nagyközség iratai Tan. ül. jkv. 1829. július 27.