Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

sodbíró által készített számadásokat először a tanácsnak kellett megvizsgálni, majd az úriszéknek benyújtani. Mindebből következett, hogy az évente változó, választott másodbírák alapvetően a magisztrátus tekintélyét képviselték. A kötelező és elkerülhetetlen adminisztratív munka a perceptorra hárult, viszont az anyagi felelősség a másodbírót terhelte. Vácon a pénzügyi tisztviselők közül elsőként (1715-ből) a kamarásról vannak adatok, aki a két borbíróval intézte a város gazdasági ügyeit.

235 A kamarás feladata volt az adóbeszedés, az adóbor kezelése. Később megjelent az adószedő is, az adókönyvek vezetését pedig a nótáriusok végezték. Az adószedő, a perceptor a pénztárnak csak az egyik kulcsát kezelhette, a másik a tanács őrzésében volt. 1772-ben a feladatok mennyiségi változása és differenciálódása miatt elválasztották a közpénztárt az adószcdéstől. Nagykőrösön 1741-ben az adószedő bírákat, 1761-ban pedig pénztárnoki állást rendszeresítették.

236 Az adószedői hivatal szoros kapcsolatban állt a másodbírósággal, a számadó bírósággal. A tennivalók megnövekedésével és a funkciók differenciálódásával a XVIII. század végén szinte a legtöbb településen megjelent az önálló adószedő. Feladata, amint az elnevezése is jelzi, az adók kivetése, beszedése és az összegek továbbítása volt. (Az 1836. évi törvények szerint a mezővárosokban felállították a számvevői hivatalokat.) Cegléden a másodbíró alá rendelt perceptori jegyzőségből nőtt ki az 1836-ban megszervezett önálló perceptori hivatal.

237 Bár a perceptor tanácsbeli volt, határozatlan időre választották és kiválasztásában - az anyagi felelősségvállalásának képességén túl - döntő szempont lett a feladat ellátásához szükséges szakismeret, mivel a hivatal jellege hasonló volt a jegyzőéhez. Nagykőrösön 1836-ban rendszeresítették a számvevői állást 200 pengőforintos fizetéssel.

23 Kecskeméten a perceptorságot a XVIII. században még a második legfontosabb hivatalnak tartották.

2 9 A XIX. század elejére elvesztette korábbi jelentőségét, ugyanis megelőzték a jegyzők, a fiskálisok, sőt a szószóló is. Ebben az időben jelent meg a főpénztárnok funkciója. A városok a méretüktől, a be- és kimenő pénzek nagyságától függően pénztárakat, illetve pénztári rendszereket működtettek. Kecskeméten, a legnagyobb mezővárosban 1822-ben nyolc „cassa" működött:

240 Generalis (ide tartozott a Contributionalis) Borbírói Tűzi Fundualis (vagyis a tanács által eladott fundusok árából bejött pénz kezelésére szolgáló) Fejértói vásári jövedelmeket kezelő Sáfári (konyhára tett költségeket kezelő) Comissariátusi (a város szükségére való zab és széna beszerzését kezelő) Tutorális (árvaügyi) Arra, hogy az adószedői munkakör nem lehetett hálás feladat tanúsítja egy 1826-ban elfogadott ráckevei határozat, mely szerint meg kell szüntetni „azt a gyüSAPI Vilmos 1983. 227-229. GALGÓCZY Károly 1896. 156. PML NKO. CMTTan. Ul. jkv. 1836. szeptember 10. GALGÓCZY Károly 1896. 157. KISFALUDY Katalin 1992. 94. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1994. 179. 237 238 239 240