Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

Minden magisztrátus igyekezett tagjait rászorítani, hogy a gyűléseken pontosan megjelenjenek. Szentendrén a számonkérés megkönnyítésére 1838-ban cédulákra írták fel a hiányzó tanácsnokok nevét, megjelölve a távollét okát, 1847-ben pedig olyan döntés született, hogy aki sokat (?!) hiányzik, azt kizárják az esküdtek közül.

124 A tanács a fontosabb ügyek (bíróválasztás, adókivetés, árendálás) megtárgyalásakor bevonta a tanácskozásba a köznépet is. Például Nagykőrösön 1800. február 11-én a porciókivetés alkalmával a tanács tagjai mellett megjelent 12 „közember" is.

125 Ez a szokás a mezővárosokban azután kezdett visszaszorulni, amikor megszervezték a külső tanácsot, vagyis intézményesítették a népképviseletet. A külső tanács megszervezése után is még többször előfordult, hogy a lakosság egy csoportja részt vett az ülésen, mivel „a környülállások a köznépnek is a véleményét szükségessé tették".

126 Ráckevén a „gazdaság", a „communitas béliek" mintegy 10-12 fő jelentette a külső tanács elődjét, akik a az esküdtekkel együtt döntöttek a pásztorok fogadásáról és a várost illető beneficiumok szerződéseiről.

127 Kalocsán 1817-ben a rendkívüli városi adót és annak kivetési módját a tanács és a hatvanosok mellett megszavazták az ülésen a „köz akarattyából" megjelent személyek is.

128 Dunapatajon az 1839 októberében tartott közgyűlésen a főbíró, 10 tanácsnok és 32 közrendbéli részvételével döntöttek a regálék licitációjáról.

129 A tanács tagjai a város legtekintélyesebb, legvagyonosabb emberei közül kerültek ki. A tanácsosi, esküdti pozíció vonzó és sokak által irigyelt tisztségnek számított, annak dacára, hogy szenátor rengeteg időt töltött el a köz szolgálatában, ami esetenként a saját gazdaságának rovására is mehetett. A legnagyobb és legfejlettebb városokban, mint Kecskeméten és Nagykőrösön a XIX. század első felében a szenátorok többsége már tanult, jogvégzett ember volt. Kecskemét esetében tanulságos a tanácsi névsor 1840-ből, amikor a nyolc polgári származású tanácstag közül csupán egy nem volt hites ügyvéd.

130 b) A tanács közigazgatási feladatai A tanács feladatköre kiterjedt minden gazdálkodási, pénzügyi, igazgatási és bíráskodási ügyeire, intézte az adókivetést, árendálást, házhelyek kiosztását, lakosok közé bevételt, a felsőbb hatóságok parancsainak végrehajtását. Intézkedett a kárbecslésről, amikor a termést állatok letiporták, vagy lopás történt. Járványok idején a felsőbb utasítások végrehajtása, a megbetegedés jelentése volt a legfontosabb teendő. Bár az árvaügy földesúri fennhatóság alá tartozott, de az elhalt szülők gyermekeinek vagyonáról a helyi önkormányzat gondoskodott. Vácon a tanács feladata volt intézkedni abban az esetben, ha valamely utcában „szemetek, randaságok, csúnyaságok láttatnának és találtatnának", amelyből könnyen eredhetne mindenféle betegség.

131 Dömsödön hasonlóan, a magisztrátus kötelessége volt az utcában esetleg előforduló „kutya, vagy egyéb marha, item ganéj és más rútságok" eltávolítta124 DÓKA Klára 1981. 101. 125 PML NKO, NVT Tan. ül. jkv. 1800. február 11. 126 PML NKO, CMT jkv. 1809. október 15., 1812. november 1., SÁPI Vilmos 1983. 217. 127 PML, RMTTan. ül. jkv. 1792. április 9. 128 BKMÖL, KAVTTan. ül. jkv. 1817.július 13. 129 BKMÖL, DPMT Tan. ül. jkv. 1839. október 28. 130 KISFALUDY Katalin 1992. 92. 131 HORVÁTH M. Ferenc-PINTÉR Tamás 1996. 112.