Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

A kapcsolt Részek (Partium adnexarum) törvényhatóságai (Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd vármegyék és Kővár vidék) visszacsatolását az 1836:XXI. tc. ugyan szentesítette, de egyetlen kivétellel 3 nem küldtek követeket a pozsonyi diétára, a vármegyei törvényhatóságot nem képező Kővár vidéket pedig nem is hívták meg. A Partiumból továbbra is Erdély Nagyfejedelemség országgyűléseire küldték követeiket. A 42 magyar és 6 horvát-szlavóniai szabad királyi város ablegatusainak, illetve a (fő- székes és társas) káptalanok egy vagy két választott követeinek szavazatai egynek számítottak. A szabad kerületek (Hajdúvárosok, Jászkunság, Magyar Tengermellék) és a szlavóniai részek három vármegyéjének követei székkel és szóval bírtak ugyan, szavazati joguk azonban formális volt, az 1832/36. évi diétától voksuk - a városokhoz, káptalanokhoz hasonlóan - összesen egynek számított. A Királyi Tábla ítélőmesterei és bírái - az alsótábla „kiegészítő részeként" - a személynök mögött foglaltak helyet és elnöki munkáját polgári parlamentáris kifejezéssel élve jegyzőként segítették: felolvasták az irományokat, az elnök által megbízott táblai bírák (továbbá az Archivum Regni két levéltárosa) szerkesztették az országgyűlés naplónak nevezett jegyzőkönyvét, és az irományok kötetét, melyeket a berekesztés után adtak ki. A legnagyobb számú követi csoportot képező távollevő főrendek követeinek (absentium ablegatus) nem hogy szavazatuk, de szavuk sem igen volt az országgyűlésen. Zömük fiatal, friss diplomás, vagy vizsga előtt álló ügyvéd volt, de a főnemesi családok meghatalmazott jogtanácsosai és hivatásos bécsi udvari ágens ügyvédek is nagy számban voltak találhatók közük. Ki kell emelni, hogy - legalább is a reformkoriban - nem volt feltétel birtokos nemesi származásuk, tucatnyi városi polgári személyt is találtunk közöttük.

4 Ez a kaotikus állapot rendezésre várt, a „diaeta coordinatio"-ja szükségességét több alkalommal is felvetették a vármegyék és városok követei. Hasonlóképpen állandó vitát képezett a „méltóságos Főrendi Tábla" működése, főképpen amiatt, mert a nagy számú távol maradó főpap, mágnás és főispán miatt a nádor vagy országbíró mint elnök sokszor nem tudta összehívni a testületet, illetve a többnyire ellenzéki alsótábla társadalmi reformokat célzó „izeneteit" a reactionarius többségű testület vagy elodázta, vagy visszavetette. Számos - alább említendő - kisebb horderejű törvényhozási szervezeti és ügyrendi kérdést az öt reformkori diétán többször szóba hoztak, de az átalakítás érdemi vitáját mindig későbbre halasztották és a szükséges reform egy csapásra történt meg az 1848. márciusi forradalmak utáni három hétben. Zaránd vármegye részéről az 1839/40. évi diétán megjelent gr. Gyulay Lajos és br. Bornemissza Ignác követ! 4 FÁBIÁNNÉ KISS Erzsébet, 1998. 68. ezt tételezi fel, azonban mintegy ezer (!) reformkori absentium ablegatus személy életrajza kutatása során városi polgárfiak sora mellett néhány honoratiort is találtunk.