Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - FŰZI LÁSZLÓ Alkattan és regénytipológia

azt a kék egét, amely nélkül a nemzeti irodalom csak egy néptörzs irodalma lehet."

11 (Meglehet, mondani sem kell, az így megteremtődött ellentétpárral egész életében küszködött.) A másik ok: Tolsztoj vallásosságának elemzése során talált rá a maga szellemi pozíciójára, Tolsztoj vallásossága kapcsán, de Dosztojevszkijre is utalva írta: „Gyakorlati világjavító kísérleteiben bizonyára sok a naiv, de az elvi álláspont, amelyhez elért, fontosabb az emberiség életében, mint szépirodalmi művei. A vallásban Dosztojevszkij és ő teszik oda az ékezetet, ahova tenni kell: nem a hitre, hanem a vallásos érzésre. Nem azt kérdi, hiszed-e, hogy Jézus kiszállt a csónakból és lebegett a Genezáret taván, hanem: az élet-e az utolsó bíród, vagy felelős vagy az életen túl is valakinek. A vallás neki nem az értelem halálugrása, hanem egy élet fölötti szellemi tendencia elismerése. Ő az az ember, aki úgy küzdötte ki magának Istent, hogy szellemi életünk törvényeit sem tagadta meg. Vallástanításánál is fontosabb, hogy a lelkiismeret mérlegérzékenységét eddig számba nem vett súlyok mérésére fejlesztette tovább. Patikamérlegen mért a durva tizedes mérlegek korában".

12 Mindezt Tolsztoj kapcsán, Dosztojevszkijt csupán megemlítve írta, a mából nézve zavarónak tűnik, s talán már akkor is az volt, hogy együtt jellemezte Tolsztojt és Dosztojevszkijt, mintha nem érezte volna a szellemi pozíciójuk közötti különbözőséget, noha Tolsztojt már akkor is a megváltás és az új harmónia, Dosztojevszkijt pedig az apokalipszis és az „értékek átértékelésének" prófétájaként tartották számon, s így keletkezett mítosz körülöttük, ahogy Fehér Ferenc ezt kimutatta, éppen abban a nagy válságban, amelyikből Németh gondolkodása is kinőtt.

13 Tolsztoj a vallás helyére állította a maga vallásosságát, Dosztojevszkij, azonban valami mást tett. Olvassuk újra Németh mondatát: „Ő az az ember, aki úgy küzdötte ki magának Istent, hogy szellemi életünk törvényeit sem tagadta meg." A jellemzés Dosztojevszkijről szól, róla beszél. Érdekes, hogy később Dosztojevszkijt alig említette, Tolsztojt viszont, főképpen ezerkilencszáznegyvenöt után, annál többet, pedig Némethet akkor is a „szellemi élet törvényeinek" és az „élet fölötti szellemi tendencia" elismerésének igénye irányította. Azaz: a vallás által képviselt energiákat az életre vetítette rá, s úgy őrizte meg a vallásos érzéseket, hogy azokat az élet megélésének módjával kapcsolta össze. IV. Az Ulro országa című könyvében Czeslaw Milosz közli - vagy ahogy mondja: elhelyezi, mint kődarabokat a mozaikon - a Dosztojevszkijről írott tanulmányát. A tanulmány szövege alig néhány oldalt tesz ki, tíz bekezdés, a bekezdések pár mondatra tagolódnak, nem csoda, hogy akkor, amikor könyvébe illesztette a Dosztojevszkij és a nyugati vallási képzet címet viselő írást, szükségesnek látta kibontani annak tartalmát. Meglehet, éppenséggel ezekkel a magyarázó jegyzetekkel tette ennek a könyvnek a részévé ezt a pár oldalnyi, bölcseleti súlyú írást, ahogyan az is elképzelhető, hogy könyvének világát tágította-gazdagította a tanulmány közlésével.

1 11 NÉMETH László, 1973. 284. 12 Uo. 288-289. 13 FEHÉR Ferenc, 1996. 62. 14 CZESLAW, Milos, 2001.49.