Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - BELLON TIBOR Egy sajátos paraszti életút a Kiskunságban

hogy a törzsökös birtokosok az újonnan megszerzett földeket - többnyire sívó homokvidéket - nem vették birtokukba, hanem áruba bocsátották, eladogatták helybeli vagy külső vásárlóknak. Főleg az uradalmi birtokokról érkező, nagyrészt katolikus vásárlók vették meg, akik emberfeletti munkával alakították át a tájat. Elegyengették a homokbuckákat, bele szőlőt, gyümölcsfát telepítettek, és szerzeményeiket természetesen szántóföldi müveléssel élték. Tanulságos, hogy a nagy változásban, az új gazdasági törekvések megvalósításában a helybeli redemptus birtokos utódok nagyon mérsékelten vettek részt. Ők megmaradtak a hagyományos gazdálkodásnál a Feketén, Csintován, a homok meghódításában elsősorban a helybeli, földet szerző szegénység és a beköltöző, új földszerzők vettek részt.

12 Igazságtalanok lennénk, ha sommásan ítélkeznénk e folyamatokat illetően. Valójában a puszták kiosztása, és szabad földforgalma, használati rendje megnyitotta az utat a belső migráció előtt. Ki-ki oda ment, ahol jobban remélte a boldogulását. Mivel a kiskunsági településeket többnyire latifundiumok, nagybirtokok vették körül, sok lehetőség kínálkozott mind a helybeli, mind ezeken a birtokokon való földbérlet szerzésekre. Nem túlzás azt állítani, hogy különösen a Felső-Kiskunságban a felemelkedés útja a kevés tőkével rendelkező, de feltörekvő parasztcsaládoknak a bérletszerzés volt. Az tűnik ki mind a forrásokból, mind az emlékezetből, hogy ezzel nagyon sokan éltek is. írásunk címzettjének életútja is erre jó példa. Kunszentmiklóstól Solton át Szabadszállásig sokfelé kereste a család a megkapaszkodás, a boldogulás útját. Szívós, kemény paraszti munkával, családi, testvéri összefogással teremtettek maguknak szilárd alapot a boldogulása. Az okszerűen gazdálkodó, de a piaci viszonyokat is kiválóan ismerő, a kor lehetőségeit és kihívásait vállaló ember képe bontakozik ki előttünk, aki mögött ott áll a töretlen erkölcsű és akaratú édesanya, aki a napi gondok jórészét leveszi fiai válláról, segíti őket céljaik megvalósításában, magát sem kímélve dolgozik családja felemelkedéséért. De az is kitűnik, hogy ez a minta nem maradt egyedüli a környezetükben. Sokan követték a gazdálkodásban, tanácsot kértek és kaptak, miképpen eredményesebb a tevékenységük. Papp Kálmán életútja nem tipikus, sőt meglehetősen egyedi, de nem példa nélküli sem a tájon, sem az Alföldön. Ezt az életutat végigkövetve az új lehetőségek iránti nyitottságot szeretnénk érzékeltetni. Papp Kálmán elbeszélése alapján kiviláglik előttünk egy vállalkozó kedvet és tudást összesűrítő család útja. - Itt kell megjegyeznem, hogy a gyűjtést az 1970-80-as évek fordulóján végeztem. Sztrinkó István szervezésében indult a munka Szabadszálláson, első időben a Múzeum számára tárgygyűjtést végeztünk. A néprajzi szöveges anyag e tárgyakhoz kapcsolódóan került leírásra. A következő években nyílt lehetőség arra, hogy a kutatócsoport tematikus néprajzi gyűjtést folytasson. Ennek során találkoztam Papp Kálmánnal, és volt módom beszélgetni több alkalommal is vele. Azonban a gyűjtés akkor nem terjedt ki egy teljes körű paraszti tudásra, kapcsolatrendszerekre, a mezővárosi társadalomban elfoglalt helyére. Utólag csak sajnálni lehet ennek elmulasztását. A néhány hétre korlátozódó gyűjtések azonban máshol folytatódtak. Szabadszállásra már nem tértünk vissza.

13 12 BELLON Tibor, 1993-94. 146-181. 13 A vallomásos életrajzot belefoglaltam a Szabadszállás gazdálkodásáról írott dolgozatomba, itt most megismétlem. A pályaív kibontásához a magam gyűjtése mellett felhasználtam Bodor Géza gondos gyűjtéseit is.