Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - A. SAJTI ENIKŐ Sors, jellem, történelem: az eretnek Tito

osztódása felett bábáskodik. Arra végképp nem gondolt, hogy nem sokkal halála után, az egyik jugoszláv újságíró kissé cinikus, ám annál találóbb kifejezésével élve, megkezdődik a politikai harc azért, hogy „a föderáció hulláját feltálaló vacsorán a köztársaságok minél jobb helyet foglaljanak el. " Tito fő müve, Jugoszlávia ma romokban hever. Nem csupán saját belső nemzeti erői feszítették szét, de egységes országként geopolitikailag is leértékelődött a hidegháború végére. Tito „bűnbánatra nem hajló" dacos természete természetesen jól jött a Szovjetunióval való szembeforduláskor. Tito, az államférfi azonban döntéseit nem „hirtelen haragból", hanem az ország külpolitikai érdekeinek mérlegelésével, „józan megfontolás" alapján hozta meg. így történt ez még akkor is, ha az adott körülmények között némi „partizán vakmerőséget" is felfedezhetünk döntésébe. A döntés következményei ugyanis jórészt kiszámíthatatlanok voltak. El kell azonban ismerjük, hogy Tito volt az, aki először törte meg a Szovjetunió monolit kelet-európai hatalmát, méghozzá befolyási övezete legérzékenyebb pontján, a Balkánon. Miatta veszítette el békében Sztálin azt, amit a háborúban megszerzett. Igaz, a szakítás után már Tito sem tudta úgy uralni a térséget, ahogyan azt korábban szerette volna. Mára kiderült, hogy eretneksége csak a hidegháború adott körülményei között volt érvényes, tartalmat csak ebben a közegben nyert. Sztálinnal vívott csatájából nem született hosszú távon is érvényes, termékeny szellemi áramlat, reformjai a mából visszatekintve jórészt optikai csalódásnak bizonyulnak.