Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓK

KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében A tanulmány célja, hogy bemutasson egy igen jellegzetes, az Alföld településviszonyait meghatározó tényt: a késöközépkori földterület határainak peres voltát, annak politikai és tulajdonjogi problémáit. Ennek bizonyítására Lajos, Mizse és Bene puszták tulajdoni viszonyait ismerteti a szerző. Az elemzés elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a Duna-Tisza közén lakó királyi kunok már megtelepedésük kezdetekor határvitákba bonyolódtak a szomszédos településekkel. Ez a helyzet nem változott lényegesen a török uralom alatt sem, annak ellenére, hogy a puszták bérleteit magyar illetve török rendre kellett évről évre megfizetni. A három elnéptelenedett területen Nagykőrös, Kecskemét és Szeged gyakorolt bérleti jogot. Az 1745-ös redempció alapvetően megváltoztatta a tulajdonjogot a puszták felett, mivel Mizse, Lajos és Bene fele a távoli Jászberény városé lett. A 18. században megjelent térképek nagyban hozzájárultak a területek objektív felméréséhez. Nagykőrös és Kecskemét gazdáinak elégedetlensége miatt a pereskedések azonban nem csitultak el, az 1876-os önnállóságig követhetjük nyomon a határviták történetét.