Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében

A török kiűzését követően a puszták királyi tulajdonban maradtak, majd a Német Lovagrend tulajdonát képezték. A gazdátlannak hitt területekre mindenki igényt tartott. Sajátosan a legnagyobb cívis városok (Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd), valamint minden tehetősebb település is azonnal az üresen hagyott, de korábban használt pusztabirtokok megszerzésére fordította figyelmét. A jászok és kunok ősi jogaikra hivatkozva; a városok, pedig korábbi törvényes használati jogukra. Annak ellenére, hogy meglehetősen messze esett, Szeged például több kiskunsági pusztát szerzett meg, köztük Benét is, egy „Mátyás király korabeli legeltetési engedélyei alapján." 34 Szegedtől a kecskeméti lakosok eleinte csak bérelték Benét. Ezt a területi bérleményt azonban a nádor elvette Szegedtől, és Kecskemétnek ajánlotta fel bérletre, azzal az indokkal, hogy „Kecskemét városa nem lehet ezek nélkül a puszták nélkül és amint feljebb is irám tudósítást teszek: velem alkudjatok, mert ha kárt vallanak ne másnak, hanem maguknak tulajdonítsák"

35 A puszták bérletei természetesen jelentős jövedelmet jelentettek a városoknak és a kamarának egyaránt. Ahogyan Kiss József számításai is bizonyítják, míg 1700-ban Nagykőrös mindössze 212 forintot fizetett az öt kiskun pusztáért, addig 1702/03-ban ez az összeg több mint hatszorosára emelkedett.

36 Kecskemét gazdái Benéért és a többi hét pusztáért is borsos árat fizetettek. A Benét birtokló kecskeméti gazdák azonban nem elégedtek meg csupán a benei föld használatával. Már 1709-ben Vay Ádám jászkun főkapitány panasszal élt „mivel Mizse kun puszta erdejét a kecskemétiek kivágták. " 37 Ebben az esetben is kihallgatással akarták megtudni az igazságot, tudniillik, hogy ki s mennyi fát hordott el törvénytelenül, de kihallgatott tanúk nem tudtak (nem akartak?) érdemben nyilatkozni. A határhasználati bizonytalanság ezért csak fokozódott. Egy 1728-as jegyzőkönyv szerint a kecskeméti szappanosok „a Benei pusztáról hozzák, söprik a széksót, bár nem tudják igazolni a jogot hozzá. " 38 Az 1700-as évek elején, a nagyarányú jászsági kirajzásnak következményeként, Nagykőrös és Kecskemét is lassan elveszíti valamikori kun pusztáinak nagy részét. 1708-ban Nagykőrös lakosai közül már csak 28 gazda kapott mezei kertet.

39 Ezt a város és a gazdák is sérelmesnek találták. Mind Kecskemét mind pedig, Nagykőrös felpanaszoló levelek tucatját küldi az Udvari Kamarához a puszták megtartása érdekében. A török utáni kialakult új birtokviszonyok miatt a határviták nem csitultak. Minden új és régi földbirtokost érdekeltté lett földterületének megőrzésében, bizonyos esetekben növelésében. Kecskemét és Nagykőrös között az elmérgesedett határviták olyan méreteket öltöttek, hogy maga a nádor, Eszterházy Pál, tudatta a két város tanácsával a határok pontos felmérését és felújítását. A nádori rendelkezés még arra is kitért, hogy ezen határokat „mindenik harmadik esztendőben tartoznak renoválni, mind Ketskemét várossá lakossi, s mind Körösi, avagy az kik a lajosi prediumot fogják árendálni. "

40 34 KISS József, 1979. 44. 35 NAGY SZEDER, 1926. 48. 36 KISS József, 1979. 62. 37 BOROSY-KISFALUDY-SZABÓ, 1999. 194. 38 Adat a Kecskeméti Magisztrátus Jegyzőkönyvéből, közli IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1998. 87. 39 Lásd NÓVÁK László, 1978. 149. 40 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének Iratai, D. Capsa. I. fasc. 1. no. 17.