Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KÜRTI LÁSZLÓ Határperek és határkonfliktusok Lajos, Mizse és Bene történelmében

gazdák már a XVII. század elején saját kertekről, nyaralókról és szállásokról kezdtek üzletelni, és amint kiderül, igen sokszor pereskedni. Márkus István már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a XVII. századbeli okiratokban ezek a tulajdonosi viták nem voltak teljesen egyértelműek: „némelyik határozottan kimondja, hogy a kert öröklődik, mások meg ideiglenes adományozásokról beszélnek."

19 Az egyik első 1632-es nagykőrösi okirat szerint: ,JRigo Jánosnak attuk Layoson Tóth Mihály kertyet, mely határos Pahy Lukaczal es Fakezas Lukaczal. " 20 Majd nem sokkal később: ,J£n Körös városnak mostani főbírája Buda Lőrinc - az esküdt társammal egyetemben adtam az Feketén lévő mizsei kert örökséget - azmellyet Kulcsár János bírt - Szabó Jánosnak örökül, min az város szabad földét, azmelyen szabadosan kaszálhasson, szánthasson, élhesssön; Amely határos a völgyön lévő Kakas Gergely, Bus István, Viski Boldizsár és Pesti ferenc uraimék kertéivel."

21 Hasonló adás-vevés szinte természetessé vált a XVII. század folyamán, amikor Nagykőrös már örökhaszonbérletszerű adományokként kezeli a még bérelt, de szokásszerüen már tulajdonjogként használt pusztákat. Ahogyan emelkedett a város által kiszabott bérleti díj, úgy emelkedett a pusztai kertek és legelők értéke is, és váltak nagyobb konfliktusok forrásaivá. Továbbá a növekvő számú tulajdonos egyre több problémát okozott. Míg az 1600-as évek közepéig a bérelt kun puszták igen kevés, mintegy 12-15 nagygazda tulajdonában voltak, addig 1731-ben Lajos bérléséért 113-an, Mizse után már 54-en fizettek bért Nagykőrösnek.

22 Az 1640-es években a lajosi földeket bérlő családok eleinte majdnem ugyanazok voltak (Páli, Balta, Duús, Szűcz, Jó, Fekete, Tatár, Kakas, Intők, Katona, Füle, Czorczay).

23 A régebbi bérlők már a szokásjogból kifolyólag is az évek multával kezdtek eltekinteni a bérlet fizetésétől. Ez már önmagában sem jelentett békés viszonyokat, és a város rákényszerült, hogy szigorítson a bérleti díjak behajtásán. Nemcsak a bérelt területek biztos határai, hanem az eddig használt utak, kutak, tavak és bokrosok is viszály forrását jelentették. A területet bérlő, és egyben használati tulajdonnal rendelkező gazdák azonban igen rugalmasan értelmezték az általuk (ideiglenesen) birtokolt területek jogosságát. 1640-ben egy mizsei kert és nyaraló tulajdonosi viszályában próbál a budai Nazúr bég becsületes döntést hozni, amikor levelében így ír: ,JSzt adom értésödre körösi főbíró, gyüve élőmben nálatok lakó Jó Mátyás panaszolkodik, hogy Itze András és Itze Pétör, hogy az mizsei földön levő kerthelyével együtt és nyaralóval együtt el akarná tiltani tüle, az mint ennek előtte mikor Varga István élte, mostan is az szörént bírja, és az mely kutat ástak pedig azt is betöltsék és az följül megnevezett Jó Mátyásnak pedig békét hagyjanak. "

24 Egy hasonló ügyben Nagykörös város főbírája és tanácstestülete is törvénykezik. Ebből megtudjuk, hogy az Itze, vagy régiesebben Ittze, család teljesen önkényesen veszi tulajdonába mások kertjeit és nyaralóit. Mindkét peres fél arra próbál építeni, hogy „hazafia az mizsei kunságban" volt. A tulajdonjogot, tehát a jogos használatbavételt, nemcsak az ősi jogra való hivatkozás, hanem sokkal inkább a kút 19 MÁRKUS István, 1943. 82. 20 MAJLÁT Jolán, 1943, 90. 21 Pest Megyei Levéltár, V. 206-a. 4. Nagykőrös város másodbírájának iratai. Számadáskönyvek 16501656 LXXIX. 16. 22 MAJLÁT Jolán, 1943. 199. Lásd még MÁRKUS István, 1943. 38, 82. 23 A cívis gazdacsalád neveit levéltári források alapján közli NÓVÁK László, 1994,1. 153. 24 Idézi MÁRKUS István, 1943, 95.