Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PINTÉR ILONA Pataj vásári pere (1810-1838)

módon húzni az időt. Eszközeik között a leghatásosabb az volt, hogy a pert évekig nem vitték az úriszék elé, megakasztva ezzel a dolgok normális menetét. Igen nehéz idők voltak ezek a város életében. Nem volt elég a földesurakkal folyó vita az összes anyagi következményeivel, a mindennapi életben is komoly zavarok keletkeztek. Ebben is szerepet játszottak a földesurak, akik nem átallották a lakosság egyes csoportjait a városvezetés ellen hangolni. Ez, a túlzott földesúri követelések, a város bevételeinek megcsapolása, a perekkel kapcsolatos kiadások és csalódások meglehetősen reménytelen helyzetbe hozták a várost és annak vezetőit. Erről ad képet a tanács egy 1827-ben írt, vármegyéhez címzett levele: „Minekutána szegény közönségünk az urbarialis processusnak'

4 terhes súlyaitól (...) (és) a m(é)l(tósá)gos földe sur as ágaink által elfoglalt 3 vásárjainknak állapotjában (...) nyomattatnék, (...) akármint erőlködjünk is közboldogságunk és belső csendességünk eszközlésére, soha bizonyos és megnyugtató lépéseket nem tehetünk, ugyanis ezen keserves sorsát városunknak még egyes lakosaink is érezvén, szemrehányásokkal állanak elébünk, békétlenkednek, és már a jó rend fennmaradására sem akarván tekinteni, engedetlenségre láttatnak emiatt elhajolni. A tekintetes nemes vármegye előtt pedig bölcsen tudva vagyon az - reményijük-, hogy a mi városunk ezelőtt, míg csendesebb állapotban volt, sem magára, sem a publicumra

143 nézve hátra nem maradott, sőt minden környülállásokban magát megkülönböztetni kívánta, és örült, ha törekvései és megbizonyított pontos készségei által a közjónak előmozdításában legkevesebb részt is vehetni szerencséje lehetett. Most azonban, amiolta sorsunkat több szövevényes bajokkal kevertetni látjuk, elbágyadt csüggedéssel érezzük tehetetlenségünket, és szomorúan kelletik megvallanunk, hogy sem tulajdon közönségünk, sem a mélt(ósá)gos földesuraság, sem a tekintetes n(eme)s vármegye részire tartozandó kötelességünket úgy, amint kellene és amint magunk is kívánnánk, nem tehetjük. Ilyen szorongató környülállásaink között annak okáért alázatos könyörgésünkkel járulunk a tekintetes nemes vármegye kegyes színe eleibe, (...) méltóztassa azt (...) kieszközölni, hogy ily nagy ínségre jutott szegény városunk nagyon megunt hosszas processusaink bajaitól már valahára megszabadulhatván, arra a régen óhajtott boldog állapotra juthatna, hogy előbbeni erejét visszanyervén, a publicumnak teljes készséggel és örömmel szolgáló része újra lehetne. "

I44 A vásári per ez után a levél után még több mint tíz éven át, az úrbéri per pedig még ennél is jóval tovább tartott. A patajiaknak abba a régen óhajtott boldog állapotba, később sem sikerült visszajutniuk. Még a bíróság előtt bizonyítható káraik sem térültek meg soha. 142 143 144 úrbéri pernek közönségre BKMÖL V. 320/a Vásári per iratai, 1827. A levél dátuma. 1827. június 3.