Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - KÖVÉR GYÖRGY Kisemberek nagy (élet)történetei

zést kerestek valahol, és így három-négy ember környékezett meg, Schreiber D. és Fiai, Strasser és König és hasonlók, hogy engem kommanditálnak, önállósítsam magam. Körülnéztem a sík mezőn, és választottam - egy ezért nem tetszett, az azért nem tetszett. Végül kommanditált engem egy gardé cégnek az egyik beltagja, Frank Ludolf, (nem Rudolf, hanem Ludolf), egy kölni zsidó volt egyébként. 69 éves volt akkor, amikor kommanditált, 250 000 koronával. 250 000 korona és az én 50 000 koronámmal megalapítottam a Snürmacher Pál és Társa céget. Először, korrektül akarván eljárni, a volt főnökömnek ajánlatot tettem, hogy én hajlandó vagyok nála maradni és nem [kilépni]. Ezek az offertjeim vannak, hajlandó-e nekem egy olyan szerződést adni, hogy én a cég hasznából 15-20% között részesedem, és egy többéves szerződést adni. Azt mondta nekem a főnököm, ez már a második Fischer M. volt, hogy erre hajlandó, de csak egyéves szerződést adni. Ugyanis az emberek mind abból indultak ki, hogy a háború véget ér, és helyreállnak a régi békebeli állapotok. Nincs szüksége arra, hogy engem bevegyen társnak. Erre én azt mondtam magamban: egy év alatt én megkeresem azt, amihez énnekem az elkövetkezendő öt vagy tíz évben szükségem lesz. En ezt a rizikót vállalom. Mert én sem voltam mentes [attól], hogy itt megint egy defláció következik, és vége lesz az egész konjunktúrának. És így önállósítottam magamat. Kilépvén tőle egy csomó olyan klienshez jutottam, akik ragaszkodtak az én személyemhez. S így volt ez a klientélem egy előkelő és rendszerint öregurakból álló társaság."* Az önálló értékpapírkereskedőnek természetesen a következő évtizedekben különböző kihívásoknak kellett megfelelnie, olyanoknak, mint a rezsimváltások, az infláció, a stabilizáció, majd a válság, újabb háború, zsidótörvények, holokauszt, német és orosz megszállás stb. A politika, a gazdaság, a társadalom makrokihívásainak mindegyike érintheti a tőkepiaci barométert, a tőzsdét és egyenként annak aktorait. Mindegyik kínálhat alkalmat nyereséges üzletekre és komoly veszteségekre egyaránt. Itt és most nem sorolhatjuk fel a Snürmacher Pál és Társa cégnek még a legnagyobb, (interjúban felidézett) üzleteit sem, de néhányat kiemelünk legalább annak bemutatásaként, hogy milyen forgandó a szerencse. Az első háború végefelé virágzottak az árfolyamkülönbözeten alapuló üzletek, akár a bécsi és pesti részvények kurzusa közötti differencia, akár a nemzetközi devizaarbitrázs volt annak tárgya.

5 Az infláció (amely interjúalanyunk emlékezetében következetesen 1917-tel lódult meg először) újszerű és rendkívül innovatív reakció4 Az oral history művelőinek sosem szabad elfelejteni, hogy a memóriában megőrzött adatokat nem igazán lehet a „tények" kiderítésére használni, de talán az emlékezet-kutatók számára mégis tanulságul szolgál, hogy megjegyezzük: az 1917. május 16-án bejegyzésre kerülő cégben Frank Ludolf kültag betéte 175 ezer korona volt. Beltagokként Oblath Leo és Schnürmacher Pál szerepeltek. A kültag 1921 januárjában halt meg, tagsága, s ezáltal a cég betéti társaság jellege 1923 májusában szűnt meg. Budapest Főváros Levéltára (BFL) VII. 2. e. Cégbíróság. Eredetileg: Cg 6 014. Újraszerkesztve: 547. 5 TÁRAI Pál-interjú, 1985. „1918-19-ben már devizaarbitrázst csináltam... Vettem 50 000fontot, azért vettem svéd koronát, s a svéd koronát eladtam Berlinben koronáért... Vagy sírtam, vagy nevettem. Ez olyan üzlet volt, hogy lehetett veszteni egy arbitrázson 150-200 koronát, vagy lehetett keresni annyit. Ezt nem mindjárt devizában csináltam, először részvényekben csináltam. Felhívtam Bécset, megkérdeztem: Wie steht die Creditansta.lt? Akkor az állt Bécsben ugyanazon a koronán, azt mondta 625-ön. Nálunk állt 627-en. Vegyen 200 Creditanstaltot, mondtam Rosenfeld és Company-nak, aki a cég[összeköttetés]em volt, egyébként a Kereskedelmi Banknak volt affüiációja... Megvette a 200 [részvényt] és én rögtön eladtam itt 2 koronával drágábban... Na most ezen volt egy csomó költség: azt Bécsből le kellett hozatni - persze nosztrifikáció nem volt, ugyanaz a részvény itt szállítóképes volt, mint Bécsben -, postán, értékcsomagként [hozták le], azt biztosítani kellett, előlegezni kellett a részvényekre. [Maradt] 140. Nagyon nagy dolog volt. "