Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

hessék az ország jogait, de azokból semmit fel nem ad; 67-ben megtette azt, a mit az ősök soha meg nem tettek, a mit az aránylag erőtlen nemesség soha semmi nyomás alatt, semmi szenvedések kilátása miatt soha meg nem tett: feladta az ősök szent hagyatékát, az utódok elidegeníthetetlen örökségét: az ország függetlenségét! És most a népképviseleti rendszer Magyarországon ezen a jogfeladó alapon áll, 's e jogfeladásnak, mely az országgyűlési intézmény fenséges, hatóságát puszta statutorius [névleges] hatósággá szállította le, következéseit még megsúlyosbitja azon körülmény, hogy az e rettenetes árért kárpótlásul elfogadott csonka alkotmányosságnak sincs semmi reális biztositéka, minthogy az ország hadereje nem teszen esküt az alkotmányra, tudtommal még csak a honvédség sem! Az 1848: IV ik t. cz. 6 ik §-sa« pedig eltöröltetett, mely 1848-ban az országgyűlés törvényes önállása bevehetettlen véd sánczának bizonyult. — E biztosíték hiány teszi érthetővé azt a megdöbbentő tüneményt, hogy 20 évi „parlamentális (??)" működés igazolja egy pártonkívüli, tehát teljességgel nem ellenzékies színezetű fővárosi nagy napilap azon minapi mondását, hogy az országgyűlés Magyarországon most nem egyébb, mint kényelmes eszköz oly dolgok keresztül vitelére, a minőket absolutistikus [önkényes] eszközökkel keresztül vinni soha sem birtak. — Valóban úgy van. A biztosíték hiány lidércznyomása oly súlyai nehezedik a 67 ki alaphoz ragaszkodó országgyűlési többség mellére, hogy a döntő tekintet, mely számerejének kíméletlen kifejtésénél vezeti, nem az, hogy a nép óhajai megvalósíttassanak, hanem az, hogy a nem tetszés odafenn minden áron kikerültessék. Miként találhatnék én ebben vigasztalást? hisz ez nem folytatása, hanem egyenes megtagadása a 48 ki népképviseleti rendszernek. *** Megfárasztottam türelmüket tisztelt Uraim! oly dolgok hosszas fejtegetéseivel, melyek Önök előtt ismeretesek, de szükségét éreztem egész nyíltsággal feltárni Önök előtt helyzetemet, miszerint kitűnjék, hogy minő nagy okom van nekem hazámfiai szíves megemlékezéseit valódi jótéteménynek tekinteni. Nagyon keserves állapot ez Uraim! midőn egy öreg ember, ki sohasem kért a sorstól más kegyet, mint azt, hogy tehessen valamit a mi hazájának maradandóan javára válik hosszú élete végén hiába keres hazája helyzetében egy megváltó vonást, mely elűzhetné agyából azt a gyötrelmes gondolatot, hogy hiában élt. Ez a gyöterlmes gondolat üldöz engemet, mert kivéve talán a sajtó szabadságot 's több oknál fogva ezt is csak talán és semmi esetre sem úgy, hogy mindazt, a mi elpusztult pótolhatná, hiában keresem a hazi állapotokban ezt a megváltó vonást. Hát bizony nagy jótétemény reám nézve, ha találkozom valamivel a mi elűzi agyamból azt a gyötrelmes gondolatot, 's én hálás szívvel vallom be, hogy ilyen jótékonyság reám nézve annak tapalsztalása, hogy hazámfiai az én szerény nevemet még mindig kegyeletes megemlékezésükre méltatják. Mert ez nem szól, nem szólhat személyemnek. Eltűnőben vannak velem együtt utolsó gyér maradványai azon nemzedéknek, melyei egykoron együtt izzadtam meg a hazafiúi kötelesség pályahomokát; helyébe uj nemzedék lépett, más idők, viszonyok növendéke, mely engem nem ismert, melyet hozzám semmi személyes viszony emléke nem csatol és 38 éves távollét áll köztem és nemzetem közt, és köztünk áll azon körülmény, hogy valamint egykor nem hagytam magamat a hatalmasok komor