Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

lemző világot vet, 's a haza érdekeit pártérdekeknek alá nem rendelő hazafiak komoly figyelmét a legnagyobb mértékben megérdemli, de én csupán a helyzetnek constatálásával [megállapításával] foglalatoskodván a kivándorlási ügy tüzettes taglalásában, 's a tekintélyes helyről hangoztatott szépítgetések, elsimítgatások megrostálásába e helyen nem bocsátkozhatom, ' s csak annyit akarok emliteni, a mennyi érthetővé teendi, hogy nem tudhatok az életczél vesztés keserűségére a jobbágy felszabadításból enyhítést meríteni. Ily tény az, hogy azon megyék, a melyekben az Amerikába kivándorlás a legnagyobb hullámokat verte fel, a belügyministerium által formulázott [szerkesztett] kérdésekre adott hivatalos feleleteikben világosan és határozottan akként jelezték a tényállást, hogy „a kivándorlottak legnagyobb contingensét [arányát] elsősorban az úrbéri telkes osztálynak eladósodott része szolgáltatta", és ismét hogy „a kivándorlottak zömét elszegényedett s eladósodott fél- és negyedtelkes gazdák képezik" Ez hivatalosan constatait [megállapított] tény; és méltóztassanak figyelembe venni, hogy itt nem néhány léha könnyelmű emberről van szó, hanem munkaszerető, takarékos ezerekről, sok ezerekről a kik egyetlen egy évben egy millió forintnál többet küldtek haza Amerikából családjaiknak keserves munkájuk megtakarított keresményéből. No más a mikor ezeknek itthon még robotot, hosszú fuvart kellett szolgálniuk, füstpénz fizetniök, egész „bruttó" termésük kilenczedét földes uraiknak átadniok, a mi „nettó" számítással nem kilenczed volt, hanem a tiszta haszon harmadát, felét, sokszor egészét is elvette tőlük, azok a telkes gazdák, a kik most ezerenként vádorolnak ki, a szó szoros értelmében az voltak, aminek őket a törvény nevezte „nyomorult adózó nép" (misera plebs contribuens), de azért még is megélhettek a hazában, hát nem költöztek el, nem vándoroltak ki, pedig törvényes akadály ép ugy nem álott utjokban, mint most nem áll, mert nemcsak a szabad költözködés jogával, hanem azon joggal es fel voltak törvény által ruházva, hogy a telkeikbe fektetett beruházásaikat a jobbágyi állomány haszonvételével együtt szabadon eladhassák. De azért kivándorlásoknak, tömeges elköltözéseknek híre sem volt; s im' most midőn a terhes jobbágyi szolgálatok, adózások, kötelezettségek alul már több mint egy ember öltő óta felszabadítván, most midőn szabad tulajdonúi birják telkeiket, 's minden idejüket, minden munkájukat saját gyarapodásukra fordíthatják, ezer meg ezer számra vándorolnak ki Amerikába, mert nem képesek a hazában maguk 's családjaik számára a megélhetést biztosítani. Hogy ilyen a valódi tényállás, hogy a túlnépes országok társadalmi betegségének a tömeges kivándorlásnak gyérnépességű hazánkra ily mérvben elharapódzása mint kútfőre egyenesen az Ínségre vezethető vissza, ez nem rémlátás, nem kószahírekből merített feltevés, hanem hivatalosan megállapított kétségbe vonhatatlan tény, a minek bebizonyítására elég arra hivatkoznom: hogy azon 16 megye közül melyekhez a kormány 1882-ben a kivándorlási ügy állására nézve formulázott [pontosan szerkesztett] kérdéseket intézett, nyolcz megye (közel 1,700 000 lakossal) egyenesen azt jelentette a Kormánynak, hogy „a kivándorlást főképen a nép elszegényedése, az elszegényedést pedig főkép az állami és községi közterhek s a munka- és kereset hiány idézték elő". Hogy e hivatalosan constatait [megállapított] ténnyel szemben mennyi értéke lehet annak a nagy garral hangoztatott üres frázisnak, hogy Magyarországon népelszegényedésről nem lehet beszélni? azt nem szükséges fejtegetnem. A pártérdekü