Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

Magyar haza történelmi fejlődésében, amely korszakalkotó kezdetnek Ígérkezett egy biztos jobb jövő felé sokat hányatott életében. És minden pusztító merényletek daczára a nyomorgatókra érzékenyül visszapattant nyomorgatásokon keresztül gázolva, annak is bizonyult volna, a minek ígérkezett, ha fel nem adatik, 's feladásával nemzetünk a történelem logikájának önálló tényezői közül ki nem törültetik. Ha ez meg nem történik, lettem légyen bár örök hontalanságra kárhoztatva, fecscsent volna bár osztraczismusom [száműzetésem] csordultig telitett poharából az a maró csép is szemembe, melyet az 1879: 50-ik t: cz: csakugyan szemembe fecscsentett, én vigaszt kereshettem volna a gondolatban, hogy ama korszak alkotó kiindulási pont megalapításában nekem is részem vala. De hát a feladás, a kitörlés megtörtént, 's minthogy ez is megtörtént, hát én azon szomorú helyzetbe találom magamat tisztelt Uraim, hogy a mint egybevetem 48 ki törvényhozás vezérelvét czélját, irányát azon álláspont vezérelvével, czéljával irányával, amely 67-ben elfogadtatott, a mint meggondolom, hogy az államjogi önállás föladásának fatális [végzetes] logikája mennyire érezteti az idegen érdekek nyomását még az országos háztartás berendezésének közgazdászati terén is, 's a nemzet minő szenvedőleges beletörődéssel engedi magát az önállásból kivetkőztetés lejtőjén lejebb és lejebb sodortatni; hát oly rikitó színben tűnik fel szemeim előtt a merev ellentét 1848 és: 1867 közt, 's az ellentétet oly vastagon accentuálják [hangsúlyozzák] ez utóbbinak 20 év ótai termékei, hogy a mint felvetem magamnak a kérdést, hogy mi maradt fel vagy kitörületlenűl, vagy megnyirbálatlanúl, meghamisittatlanúl abból a 48-ból, melyet hazánk a Nemzeti újjászületés korszakalkotó kiindulási pontja gyanánt üdvözölt? a mérlegezés érték maradványát egy nagy semmiben, egy irtózatos zérusban vágja szemem közé a tagadás szelleme. Mondhatnák Önök tisztelt Uraim, hogy azon vívmányok közül, melyeknek keresztül vitelében egykoron nekem is részem vala, ha más nem is, de a jobbágyság felszabadítása, a polgári szabadságnak a népre osztálykülönbség nélkül kiterjesztése, 's ezzel kapcsolatban a rendi alkotmánynak népképviseleti rendszerré fejlesztése a 48-ki alkotások hajótöréséből megmenekültek, 's hogy ezek a multaknak oly hagyatékai melyekért élni, küzdeni még is csak méltó vala. Igaz, hogy ezek a hajótörésből névleg megmenekültek, de értékükből annyira kivetkőztetve menekültek meg, hogy a teljes életczél vesztés érzetének keserűségét, mely lelkemet eltölti, nem enyhíthetik. A jobbágyság felszabadítása nem, mert a közterhek óriási növekedése a birodalmi egység mindent háttérbe szorító tekintetének az államháztartásra, s az ország közgazdászati viszonyaira gyakorolt nyomása, s ezzel kapcsolatban a keresethiány, a jobbágyfelszabadítás kihatását a nép gyarapodására keservesen megfogyasztották, sőt az ország némely részeiben teljesen elenyésztették, elannyira, hogy egyenesen azon néposztály soraiban, a mely már több mint egy ember öltő óta tulajdonául birja a földet, melyet előbb csak jobbágyúl mivelt, ezerekre meg ezerekre megyén azoknak száma, akik indíttatva találják magukat az ínség ellen melyei a hazában küzdeniök kell Amerikába kivándorlásban keresni, ki állandó menekülést, ki segítséget. Hogy oly gyér népességű országban, mint a minő hazánk, a tömeges kivándorlás oly mérveket ölthetett, a minőket különösen az utóbbi években öltött, az mindenesetre megdöbbentő esemény, mely az ország közgazdászati helyzetére nagyon jel-