Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Kossuth Lajos kapcsolatai és emléke a Jászkun Kerületben

szép válasz a sajtó útján a haza közkincsévé lesz. A közzétételt indokolta, hogy Kossuth a Félegyházának küldött levelet mindazoknak válaszul szánta, akik őt a hontalanságtól megmentendő, díszpolgáruknak fogadták. A jászkunsági városok közül pl. a Nagykunság központja Karcag is e sorba tartozott.

17 A levelet a Félegyházi Hírlap teljes terjedelmében közölte, hogy mindenki tanulmányozhassa. A bevezető mondatok lírai sorai szinte végső összegezésnek tűnnek. Kossuth az életútját áttekintő, értékelő és intő szavakkal az idős politikus higgadt bölcsességével a képviselőtestülethez, s egyben az egész nemzethez szól. „...sokat nem bírunk felejteni a mire emlékeznünk fáj; és sokat felejtünk, a mire szeretnénk emlékezni.... Ha szerény nevem emléke túl találná élni halálomat, ha bár csak úgy is, a mint a virágot túl éli illatja, midőn szirmai földre hullanak, azt az egy elismerést - úgy hiszem - nem fogná emlékemtől megtagadhatni még ellenségem sem, hogy nem magamnak éltem, hanem hazámat igyekeztem legjobb belátásom, s tehetségem szerint szolgálni, becsületes szándokkal, önzetlenül. " Új gondolatsor a levelében a kivándorlás problémakörének hosszas fejtegetése, majd az örök vitakérdést, az 1867-es közjogi állapotot és következményeit taglalja, mit sem változtatva a jászladányiaknak 1867-ben kifejtett elvi alapállásán, „...minden idegen beavatkozástól teljesen nem független autonómia nélkül, minden idegen beavatkozástól ment önkormányzat nélkül nincs szabadság... ez a szó "szabadság", amint egyeseknél, úgy nemzeteknél is egyenesen azt a fogalmat fejezi ki, hogy saját ügyeiket idegen avatkozástól mentten intézhetik. " S sorra veszi, elemzi és magyarázza hol, miben tért el a nemzet az ő (Kossuth) szabadság eszményétől. A hosszas fejtegetés helyett olvasását ajánlom.

18 A levél befejező sorait ismét áthatják a remény lírai gondolatai, hogy „a vetés gyökerei épségben maradtak a nemzet szivében elpusztíthatatlanul és kiolthatatlanul. " Az agg Kossuth sorai elevenen hatottak, érzékeny húrokat érintettek az autonómiától csak nem régen megfosztott jászkunok lelkében. A Kossuth által nem pártolt kiváltságolt különállás megszűnt, 1876-ban önálló törvényhatóságukat beolvasztották a vármegyékbe. Az ész felfogta a megyerendezés, a polgári igazgatás és tulajdonrendszer racionalitását, de a lélek még az egyre fünőbb múlt dicsőségét ápolta. A századvég nosztalgiát elsöprő gazdasági fellendülésének új értékrendje azonban megszelídítette és békévé oldotta Kossuth kultuszát, legendává alakította a dicső jászkun múlt eszményét. 1894. március 20-án este tizenegy óra előtt öt perccel meghalt Kossuth Lajos. Halálát az egész nemzet gyászolta, a sírjára küldött koszorúhegyek egy-egy levélkéjét ereklyeként bekeretezve őrizik tisztelői. Kossuth kultusza szerte a hazában tovább terjedt, növekedett. A paraszt szobák falán békésen megfért egymás mellett a vásári nyomat Ferenc József és Kossuth képmásával, s olykor a nótákban is fel-fel cserélték, mintegy behelyettesítették egymással a két nevet. Gomba módra szaporodtak a Kossuth szobrok, utcák és terek, helyet adva minden hazafias megemlékezésnek. A kultusz terjedése napjainkban a vízbe dobott kavicshoz hasonlóan újabb és újabb hullámokat gerjeszt. Áttekintése még sokaknak ad feladatot. 17 ÖRSI Júlia, 1998. 18 FEKETE János szerk., 1987. 48-59. Az eredeti levél megtalálható Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeumban KM.DA. 62.5.1-2.