Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

megye minden közösségeinek tornyaira vagy egyéb középületeire a nemzeti színű zászló mellé a császári sárga-fekete zászló is jobbról tüzettessék ki...", a különféle kincstári épületeket a korábbi színekre fessék át, állítsák helyre a kétfejű sast, szívében Magyarország címerével. Az elöljárók jobb híján tettek néhány tétova intézkedést, „...ugyanakkor főbíró úr jelenti, miszerint ő a zászlók kitűzését a nép kedélyének ingerültsége ellenében még koránlotta, ha egyébiránt csakugyan ki kellene tűzni, arra kérte meg a T. esküdt urat, hogy annak elkészítését T. alispán úrnál szorgalmazza, s erről az elöljáróságot tudósítsa." Ezzel a manőverrel a főbíró kétségtelenül időt nyert, és a sárga-fekete zászló csak hetekkel később, a császári csapatoknak a városba történő visszatérése után kúszott fel a kecskeméti tornyokra.

22 A fenti néhány epizódnak a kiemelése több szempontból is szükséges volt. Egyrészt azért, mivel a történelmi köztudatba a téli hónapok ezen térségben lezajlott eseményei közül mindössze a Duna mentén megszervezett ellenállásról, gerillaharcokról szóló feljegyzések, hírek kerültek be.

23 Jellemző, hogy a jelentős létszámú kecskeméti gerillaegységről, amely hónapokon át itt teljesített szolgálatot Muraközy János parancsnoksága alatt, említés sem történik.

24 Ugyancsak hallgatnak még a részletes feldolgozások is azokról katonaállításokról, azokról az anyagi támogatásokról és azokról a fuvarozásokról, amelyeket a város lakossága csendben és kitartóan végzett. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a téli hónapokban a Kossuth által szervezett ellenállás, majd a tavaszi hadjáratra történő felkészülés, annak sokirányú támogatása csak egy ilyen irányú tömeges nyomás hatására volt elképzelhető. Igen csekély azon adatok száma, amelyek a téli hónapokban a vidéki városok lakosságának politikai megnyilatkozásairól értesítenek bennünket. Kecskemét példája is azt sejteti, hogy nem ezek hiányáról, hanem inkább ezen események feltáratlanságáról beszélhetünk. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk az egyes városok, nagyobb községek választott tisztségviselőinek nemzeti elkötelezettségét, joggal feltételezhetjük azt, hogy a Kecskeméten tapasztaltakhoz hasonló megnyilvánulások nemcsak kényszerítették őket a cselekvésre, hanem biztonságérzetet is nyújthattak ahhoz, hogy a tavaszi hadjárat sikereihez a kellő támogatást megadják. Ezek ismeretében nem kellett attól tartaniok, hogy a mind nagyobb élelmezési gondok, az ugrásszerűen megnőtt fuvarozások és beszállásolások, a tömeges katonaállítások és népfelkelések szervezése a tömegeket a nemzeti ügy ellen fogják fordítani. Ezek az események és az ebből merített élmények biztosan komoly alapot nyújtottak ahhoz, hogy a szabadságharc leverése után sem tagadta meg a város és annak vezetése a függetlenségi harcot. Nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen körű volt az egymást lélekben támogató dac, az anyagi és lelki kimerülés ellenére állandósuló rokonszenv a polgári átalakulás és a bukott szabadságharc irányítói és részvevői iránt. Az viszont kétségtelen, hogy csak a tömeges, a közmegegyezésen alaIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1990. 149-154. Kossuth úgy tervezte, hogy Windischgrätz sikerei után a gyors előrenyomulást úgy gátolja meg, hogy gerillacsapatokat szervez, melyek az ellenség utánpótlásvonalait és annak létét folyamatosan fenyegetik. Annánk ellenére, hogy az osztrák tábornok utasítása szerint aki fegyveresen esik fogságba, „...rögtön kötél által kivégeztetik...", és amely helységek katonákat állítank, a cászári csapatok mozgását hátráltatják, „...tűzzel vassal elpusztítatnak...", a Duna-Tisza közén is számottevő gerillaegységek működtek. Igen figyelemre méltó, hogy miközben az országos események felsorolásakor Kalocsa, Solt és Pataj gerillacsapatainak létét, harcait kiemelik, Kecskemét igen jelentős gerillacsapatáról és annak sikereiről nem történik említés. SPIRA György, 1979. 320. SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona, 2002. Körültekintően mutatja be, milyen komoly erőt képviseltek ezek az egységek, Muraközy János gerillacsapata milyen eredményeket ért el 1849 telén és tavaszán.