Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata

proclamátioimat minden felé. Másnap már futárok jöttek Csongrádból. Kecskemétről pedig ma és holnap 5000 ember megyén Jellasich ellen."

17 Kossuth Lajos, a reformkor kiemelkedő politikusa kétségtelenül ezekben a napokban vált igazán népszerűvé az Alföld lakossága és a magyar parasztság körében. Ekkor alakult ki az a rendkívül szoros és varázslatos kapcsolat, amelynek hatása évtizedeken át nem csökkent, hanem csak nőtt. Az itt ismertetett tények tehát nem kérdőjelezik meg Kossuth egyetlen tettének, kijelentésének hitelességét sem, csupán egy-két távolról sem evidens folyamatra kívántam felhívni a figyelmet. A mutatott lelkesedés egyébként nem lett szalmaláng jellegű. A következő napokban 5500 nemzetőr indult útnak Kecskemétről, így „...a közbátorsági cselédség s 12 nemzetőrön kívül a városban csupán élemedett s némely beteges egyének maradtak itthon...", és ezért a tanács kénytelen volt különleges intézkedéseket hozni a közbiztonság megőrzése végett. A szeptember első felében verbuvált önkéntes honvédeink már Pákozd és Sukoró térségében átestek a tűzkeresztségen, majd részvettek a téli és a tavaszi hadjáratban egyaránt, és Klapkával együtt az utolsók között tették le Komáromban a fegyvert. Az ötezer kecskeméti népfelkelő is közvetlenül részt kapott a horvátok elleni harcokban. Nekik az a feladat jutott, hogy Ozora térségében állítsák meg az itt felvonuló horvát csapatokat. Október 7-én a nagyobbrészt kaszával felszerelt népfelkelők minden tekintetben jól felszerelt 9000 horvát katonát ejtettek fogságba, akiknek még 12 ágyú is rendelkezésükre állt. Róth tábornok hadtestének lefegyverzésében döntő részt vállaló népfelkelőink a következő napokban érthetően mind Perczel Mór fővezértől, mind pedig Kossuth Lajostól rendkívüli dicséretben és elismerésben részesültek.

18 Kecskemét lakosságának Kossuth és a nemzeti függetlenség iránti elkötelezettsége a schwechati csatavesztés után is töretlen maradt. Nagyon figyelemre méltó, hogy az őszi és a téli hónapokban is mind az önkéntesek felszerelése és kiállítása, mind a hadsereg számára végzett rengeteg fuvarozás, mind pedig pénzügyi anyagi támogatás terén a város lakosainak jómódú része is elég következetes maradt. Az intézkedések sorát hozta meg a tanács annak érdekében, hogy a nemzeti kormány vagyonát, fegyverzetét és egyéb tartalékait a biztonságosabb hátországba szállítsák. Rendkívül figyelemre méltóan minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a visszavonulásra kényszerülő honvéd alakulatokat és csoportos menekülteket mind élelmezéssel, mind pedig fegyverekkel támogassa. Természetesen egy ilyen népes és társadalmilag erősen struktúráit településen számottevő társadalmi és politikai nézet és érdekkülönbség is szükségszerűen jelentkezett. A szegényebb rétegek úgy érezték, hogy a gazdagok nem eléggé önzetlenek a honvédelem támogatása terén. Ez a régóta fennálló feszültség akkor vált különösen élessé, amikor a császári haderő bevonult Pestre, és a Babarczy Antal teljhatalmú királyi biztos igen erőszakosan kí17 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1990. 106-108. 18 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1988/b 317-318. Elgondolkodtató, hogy egy kecskeméti kiadványban, egy kecskeméti származású honvédtábornok, Gáspár András életútjának ismertetése során a szerző - miközben elég részletesen ismerteti az Ozora körüli katonai előkészítések, a vezetői ellentétek és események történetét - említést sem tesz az ott igen jelentős szerepet kapó több ezres kecskeméti népfekelőről, azok vezetőiről. Ez annál inkább feltűnő, mivel több katonai parancsnok és politikai vextő is nagy elismeréssel szólt róluk. Az igaz, hogy velük szemben egyedül Gáspár András mondott elmarasztaló véleményt a kecskeméti lovas nemzetőrök közreműködéséről (IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1990. 115.), de éppen ezért lett volna célszerű ennek okára is kitérni. A megoldás kulcsa talán az, hogy sem a bőséges kecskeméti levéltári, sem pedig az ezzel kapcsolatos könyvészeti anyagra nem utal, tehát ezekről nem vett tudomást. HERMANN Róbert, 2002.