Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - SÜLI ATTILA A Jászkun-kerületek népfelkeléseinek szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban

lat alá, az OHB és az igazságügy-minisztérium anyagainak felhasználásával. Ezekből kiderült, hogy a legtöbb probléma a következő régiókban volt: - Szatmár megye - Erdély - Kertészközségek (Békés, Csanád, Csongrád és Arad megyék) A valódi okokat máshol kell keresnünk. Véleményünk szerint a jászkun népfelkelések kudarcait, túl azon hogy a jól felfegyverzett soralakulatokkal szemben eleve esélytelen volt, a következő tényezők okozták: 1. A szabadságharc korábbi történetéből kiderül, hogy ez volt az a régió, amely a legtöbb áldozatot hozta. Mobilizált nemzetőrségeik 1848 nyarától részt vettek a szerb felkelők elleni harcokban.

91 Ősszel és télen az erdélyi harcokban. Lényegében ők adták a tavaszi hadjárat hátországát is. A sok beszállásolás és fuvarozási kötelezettség, a nagyszámú katonaságok élelmezése kimerítette a vidék lakosságát. 2. A népfelkelés időpontja éppen egybeesett a nyári betakarítási munkákéval. 1848 nyarán már nem sikerült megfelelően aratni. Ugyanakkor a termés be nem takarítása fizikális létükben is fenyegette az embereket. 3. A kimozdított népfelkelőket többnyire azoknak a helységeknek kellett élelmezniük, ahol akkor állomásoztak. Ez elégedetlenséget szült, hiszen az, hogy az állam majd a költségeket megtéríti ekkor még sovány vigasznak tűnt. Dada község kitűnő példa erre Egyébként a népfelkelők élelmezése mindig is megoldatlan problémátjelentett. Ezért küldte haza Perczel tábornok az 5000 jász népfelkelőt. 4. A kolera kitörése. Noha Sillye Gábor sorra mentette fel azon helységeket a népfelkelési kötelezettség alól, ahol éppen kitört a kolera, a járványt nem sikerült lokalizálni. így a kimozdulok joggal retteghettek ezen szörnyű betegségtől, hiszen a korban az egészségügy nem működött a megfelelő hatásfokkal.

92 5. Végezetül annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a kényszerítő intézkedések (Madaras és Debrecen, rögtönítélő bíróságok) szintén csak az ellenérzést növelték. A lakosság félreinformálása sem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen az események túl gyorsan pörögtek ahhoz, hogy az igazságot sokáig el lehessen titkolni, és ezáltal a kormányzat elveszítette a hitelét. BARTA István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. Századok. 1955/5. 840-882. és Századok. 1956/1-2. 4-68. o. Erről bővebben: URBAN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp. 1973. 147., 149-150., 175. ; Vay ir. 1417, 1489, 1893, 2131, 2331, 2332, 2365. ; A téma iránt érdeklődők használhatják még Hodossy Miklós kormánybiztosi iratait is. (l-2.d.) Ezen anyag azonban nincs iktatva, így pontos iratszámot sem tudunk adni. A témáról bővebben: ZETÉNYI Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Bp. 1948.; F. KISS Erzsébet: A magyar egészségügyi szakigazgatás szervezete és problémái 1848-1849-ben. Századok. 1976/2. 294-325 .