Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ SZEMÉLYISÉG - VAJDA ZSUZSANNA Sodrásban: a személyiség és a történelem

csillagjósoktól. Márpedig ez a különbségtétel fontos: a közelmúltban találkozhattunk olyan nézetekkel is, melyek szerint a tudományos megközelítések a valóságban nem különböznek más, vallási, vagy akár ezoterikus megközelítésektől. Ez utóbbiak egyre inkább használják is a tudományos diskurzus terminológiáját és kauzálisnak látszó gondolatmenetét. Hadd idézzek most egy hírt a Stop! című internetes újság november 3.-i számából: „San Francisco, Melbourne és London lehet a következő súlyos terrortámadás célpontja - ezt állítják a magyar asztrológusok. A csillagjósok a Plútó és a Szaturnusz bolygók 180 fokos együttállásával magyarázzák feltevésüket. Mint mondják, számos háború így a II. világháború és a NATO Jugoszlávia elleni támadása - is két égitest kedvezőtlen találkozása idején vette kezdetét. Súlyos terrortámadások, esetleg taktikai atomcsapások érhetnek pénteken három metropoliszt - prognosztizálják egy ezoterikával foglalkozó internetes magazin asztrológusai. A Plútó és a Szaturnusz ezen a napon negatív fényszögbe - pontosan 180 fokos szembenállásba - kerülnek egymással. Ez a jelenség pedig aggodalmat kelt a csillagjósok körében. Mint mondják: a történelem során többször erőszakos cselekmények vették kezdetüket akkor, amikor a két égitest 90 vagy 180 fokot zárt be egymással." Az egyéniség történelmi szerepének kérdése voltaképpen minden humán tudomány alapproblémája: az egyéni és szociális összekapcsolódása. Mivel a közelmúlt interdiszciplináris törekvései kapcsán megsokszorozódtak azok a szintek, amelyek a vizsgálat szempontjából relevánsnak bizonyultak, tisztáznunk kell, hogy vajon milyen mértékben különböztethetők meg ezek a szintek egymástól? Legalábbis ami az egyén és a társadalom szintjének megkülönböztetését illeti, le kell szögeznünk: hogy ha nem tekintjük lényegileg különválaszthatónak ezt a két jelenségvilágot, akkor bizonyos értelemben eldöntöttük, másrészt értelmetlenné tettük a kérdést. Az egyéni és szociális viszonya attól válik kutatandó problémává, hogy a kettő fogalmilag, belső szerkezetét tekintve különböző minőségeket képvisel. Az ettől eltérő redukcionista álláspontok (mint láthattuk) vagy azt rejtik magukban, hogy az egyének élete nem egyéb, mint a történelem, lebontva kis egységekre, vagy azt, hogy a történelem nem egyéb, mint az egyéni késztetések felszorzott fejleménye. Itt találkozik a marxizmus és az egyén szerepét túlhangsúlyozó neoliberális álláspont, egy közös alapfeltevésben egyesül: a történelem olyan, mint az anyag, és a molekulák, atomok benne az emberek. Az egyéni és a szociális szint megkülönböztetése annál is fontosabb mert mostanában gyakran tapasztalhatunk - mind a pszichológiában, mind a többi társadalomtudományban - egyfajta „csúszkálást" a két szint között: egyedi esetekre vonatkozó történéseket minden további nélkül az általánosság síkjára emelnek, vagy egyéni élettörténeteket egyszerűen a történelmi - társadalmi körülményekből vélnek levezethetőnek. Az első hagyományt a pszichoanalízis nyomán elsősorban a pszichológia követi betegségek magyarázatában: Freud híres klinikai esettanulmányaiban egy-egy esetből következtet a kialakult lelki zavar általánosítható etiológiájára. Freud híres esettanulmányai közül azonban legalább kettővel kapcsolatban kiderült, hogy az általa rögzített körülmények a valóságban egészen mások voltak. így például a Leonardo tanulmány (1982) alapja, hogy a művész egyik festményén, „Szent Anna harmadmagával" az asszonyok ruharedői között kirajzolódik egy madár képe, amelyet Freud összekapcsol Leonardo egy gyermekkori emlékével. Az emlékben szintén szerepel egy madár, Freud szerint keselyű, amelynek a mitológiá-