Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen

Július 28-án kimondták az országgyűlés üléseinek elnapolását, a későbbi ülések összehívására a ház elnökének adtak felhatalmazást. Szegedről a kormánnyal együtt a képviselőknek már csak egy töredéke érkezett meg Aradra. Palóczy László korelnök falragaszok útján közzétett felhívására augusztus 11-én - az aradi városházán az elnökön kívül csak 11 képviselő jelent meg. Simonyit és Karikát már nem találjuk közöttük. A korelnök bejelentéséből vették tudomásul, hogy a szabadságharc ügye elbukott, Kossuth lemondott, s a hatalmat átadta Görgeynek. Az országgyűlés nem oszlatta fel magát, hanem üléseit az idegen erőhatalomnak engedve berekesztette.

70 A képviselők szétszéledtek. Augusztus 13-án Görgey fegyverletételével végetért Magyarország történelmének és a magyar parlament történetének egy dicsőséges korszaka. Az országgyűlés tagjai menekülni, bujdosni kényszerültek. Karika János egy ideig az ország különböző vidékein bujdosott, majd önként jelentkezett az osztrák hatóságoknál. A hadbírák előbb az Újépületben eltöltendő 4 évi fogságra ítélték. (A fő vádpont minden képviselő ellen az volt, hogy részt vett a debreceni trónfosztó ülésen.) Barátjának Szőnyi Pálnak közbenjárására azonban engedélyt kapott arra, hogy fogságát barátja fiú tanintézeti házában tölthesse le. 1850. július 20-án kegyelmet kapott, 1852-ben pedig engedélyt nyert arra is, hogy Kecskeméten, felügyelet mellett, a városból való eltávozás tilalmának betartásával tanári állását ismét elfoglalhassa. Ettől kezdve a politikától visszavonult, kizárólag tanári tevékenységének élt. 1852 őszén megnősült. Alig pár évre rá 1855-ben, az országszerte dúló kolerajárvány előbb egyetlen kislányát, majd augusztus elején feleségét, Rácz Rozáliát, végül augusztus 11-én őt magát is elragadta.

71 Simonyit bujdosása során fogságba ejtették és a vésztörvényszék elé került. Nyilatkozat tételre szólították fel. Nézeteit itt sem tagadta meg: „... Mivel nemtelen [nem nemes - szerző] szülőktől lett származásomnál fogva az adót fizetők sorába tartoztam, nemcsak a magyar törvények mostohaságából, hanem saját eléggé sajnos tapasztalásomból megvalék rólla győződve, hogy a magyar törvényczikkeknek a nemtelenek irányában gyakran előforduló kifejezése: misera plebs contribuens nyomorult adófizetők - valóság, szüntelen oda valának irányozva óhajtásaim, vajha megérhetném, hogy Magyarország rendéi az Európai míveltség útján haladva, édes magyar hazánkban is nemtelen származású s eddigelé egyedül adófizető lakosokat emberi méltóságukba helyeztetnék, jelesen: hogy a nemtelen származásúnak is ha abban módja van, szabadjon nemesi birtokot szerezni, hogy az örök igazság alapján ne csak a nemtelen származásúak fizessék az adót, viseljék a közterheket, hanem a nemesek is, és így mindenki birtok s jövedelem aránylag fizesse az adót, viselje a közterheket, hogy kimondathatván valahára a törvény által a nemtelenekre nézve is a hivatal viselhetés, vagyis képesség, aként a m üvelt tudományos nemtelen férfiak is alkalmaztassanak hivatalokra, hogy a törvényhozásba a nemtelen községeknek is engedődjön befolyás, hogy mert minden sorsú lakosság legjobbban esmérvén szükségeit a törvényhozó hatalom magas hivatásának annyival inkább megfelelhessen. " Kecskeméttel kapcsolatos politikai elképzeléseit így összegezte: „... Végezetre forró óhajtásom közé tartozott az is, vajha Kecskemét városa, mely egyéb nemtelen községekkel együtt a megye kényuralmát s úgynevezett mindenhatóságát sajnos érezni kénytelen volt, az alol felszabadulva önállásra juthatna ...az uralkodó fejedelem kegyét megnyerve a szabad királyi városok sorába emeltessen, nem is maradt eredBEÉR-CSIZMADIA, 1954. 97. Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1894. 145.