Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét két képviselője az 1848-1849. évi országgyűlésen

amellett, hogy az országgyűlés hagyja el a fővárost, hogy továbbra is „egy törvényes constituait hatalom legyen Magyarországban". A békekötést kipuhatoló küldöttségnek nem látta értelmét: „... a képviselőház határozata, miszerint a békét próbáljuk meg, sikerre nem fog vezetni; mert ha esküvéssel erősített alkotmányunk nem ad garanciát, egy csatavesztés bizonyosan nem ad azt... Ha győzünk, akkor lesz helye a békeföltételeknek...". Rögtön Madarász után Simonyi János szólalt fel. Egyetértett Madarásszal abban, hogy a békekötésre semmi kilátás nincs, a küldöttség kiküldését időveszteségnek ítélte. A kormány és az országgyűlés Debrecenbe menetelét következetességnek tartotta.

44 Harmadnapra az országgyűlés már útban volt Debrecenbe.

45 Annak ellenére, hogy az országgyűlés Pesten határozatot hozott a Debrecenbe költözésre, sokan nem mentek el. 1849. január 8-án mindössze 145 képviselő jelent meg Debrecenben. A januári ülések a harctéri eseményekről való tájékozódással, a néphez intézendő proklamációkkal teltek el. Január végén Madarász József javaslatot tett arra, hogy azon képviselők tisztsége, akik február 10-ig nem érkeznek meg Debrecenbe, automatikusan szűnjön meg és az adott területen tartsanak új választásokat. Kecskemét képviselői Simonyi János és Karika János követték az országgyűlést Debrecenbe.

46 A távollevő képviselők ügyét a jobboldalnak sikerült elodázni, február végére írták össze őket és ügyükben csak március végén történt végleges döntés. Február elején került az első törvényjavaslat a képviselőház elé. Az 1848. szeptember 16-án alakult, október 8-tól kormányzati feladatokat ellátó Országos Honvédelmi Bizottmány szükségesnek tartotta, hogy a politikai bűnösök ügyeit az országgyűlés által külön erre a célra alakítandó politikai bíróságok tárgyalják. Február 8-án Madarász József ismét sürgette a távollevők képviselői tisztüktől való megfosztását. Nagy volt az ellenállás vele szemben, mert főképp a jobboldal képviselői nem jelentek meg Debrecenben. Simonyi János a február 8-án tartott ülésen felszólalásában sürgette az engedély nélkül távollevő képviselők ügyében való döntéshozatalt: „... Nem első és második, hanem számtalan volt már azon kérdés - mondta -, mikép tegyen a ház azokra nézve, kik a kiszabott határidőre meg nem jelentek. Az illy eredmény nélküli határozatok gyengítik a háznak tekintélyét. Altalános a panasz - így Simonyi -, hogy nem büntettetnek azok kik megérdemlik; és midőn az a panasz, hogy azon képviselők, kik itt fejenként is meg voltak nevezve, a' hazának ellenségeivé váltak, mert az ellenségnél udvarolnak és keresnek menedéket, én azon értelemben vagyok, hogy az indítványt nem lehet elhalasztani és azért azt pártolom. "

A1 Simonyi az 1849. évi országgyűlési üléseken aktívabban vett részt, az aktuális politikai vitákba is bekapcsolódott. 44 MADARÁSZ József, 1883. 183. 45 Debrecenben nem vették ék) a javaslatot, mert egyenlőre úgy sem lehetett végrehajtani. Csak a debreceni ülések végén jelentette be Szemere, hogy ha visszakerül az országgyűlés Pestre, ezt a kérdést is tárgyalni fogják. A javaslatból azonban soha nem lett törvény. BEER-CSIZMADJA, 1954. 79., ül. 657. 46 Karika a szabadságharc leverése után a hadbíróság előtt előadott védekezésében úgy nyilatkozott, hogy 1849 januárjában előbb Kecskemétre hazament és csak január 14-én, választói kényszerítésére utazott Debrecenbe. Ott az üléseken csak ritkán jelent meg, mint „néma tanú". PÁLMÁNY Béla, 2002. 429. 47 KÖZLÖNY, 1849. febr. 11. 25. sz. 91.