Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

legyen az „praesentes concludunt" - vagyis a jelen levők döntenek - mert a távol levők nem bírhatnak azon joggal, hogy az illetők ne határozhassanak. Egyúttal az országbírót, Mailáth Györgyöt is felszólította, ne a Bécsből érkező intézkedés szerint tájékozódjon teendőiről, mert ez esetben olyan intézkedésekhez fog nyúlni a tábla, „melyek a magyar közjogban nem ismeretlenek." Az uralkodót képviselő kormányzat és az ellenzéki rendek hamarosan megkezdték a reformjavaslatok felett az érdemi vitát. Ismételjük, hogy a két szembenálló törvényhozó fél egyformán a sürgetővé vált reformok megvalósításának szükségességét hirdette, csak éppen gyökeresen ellentétes tartalommal. Szemere Bertalan beterjesztette a közteherviselésről szóló törvényjavaslatot, Barta István találó megfogalmazásában „alkalmat adva Kossuthnak arra, hogy beszédében megcsillogtassa a nemesség előtt azt a vezető szerepet, amely a néppel való érdekegyesülés után a polgári Magyarországban vár rá."

39 Lónyay Gábor az örökváltságról rendelkező indítványt, Szemere Bertalan előre kidolgozta a honosítási törvényjavaslatot. Kossuth december 2-án illetve 11-én mindkettőhöz hozzászólt. Óriási hatása volt a Részek visszacsatolása és országgyűlési meghívása elszabotálása kapcsán 1848. január 14én elmondott másfél órás beszédének, amelyben a kormánypolitikát a 12 éve szentesített törvény kigúnyolásával, a királyi tekintély aláásásával és a nemzet legjogosabb igényei kijátszásának minősítette. Bátor fellépése és ügyes javaslata - az új nádort kérjék fel közvetítésre az országgyűlést is sértő állapot orvoslása érdekében - révén elérte, hogy a konzervatívok sem tudták védelembe venni a nyílt törvényszegést, István főhercegre pedig erkölcsi nyomást gyakoroltak. Hasonlóan offenzív volt Kossuth a adminisztrátori alkotmánysértések ügyében is. Az uralkodó 1848. február l-jén kelt leirata képmutató módon „kedvelt Magyarországunk őszintén óhajtott java és felvirágzását" és az ősi alkotmány fenntartását tartotta politikája alapelvének, és „a fennforgó kivételes körülményekre hivatkozott" ami miatt főispáni helyetteseket nevezett ki szinte minden vármegye élére. A király alaptalannak nevezte a tiltakozásokat, mivel a rendszer célja - állította - csak a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás sikere és józan fejlesztése volt. Nem is sértettek törvényt, hiszen a főispáni helyettesek sok százada, és nagy számban működtek. Kérte a nádort, oszlassa el az aggodalmakat és nyugtassa meg a kedélyeket. Végül halvány királyi ígéret hangzott el, hogy hasonló kinevezésekre a jövőben csak kivételesen kerül sor.

40 Ez a kérdés már sokkal jobban megosztotta az alsótábla szavazattal bíró elemeit, még az ellenzék középpárti csoportját is, ugyanakkor a kormányzat és a király helyett uralkodó főhercegek tudták, hogy e tárgyban nem kerülhetnek kisebbségbe, ezért minden eszközt bevetve - Horvátország vitatott szavazatával - 24:23 arányú többséget harcoltak ki. Kossuthot nem törte le a vitatottan jogszerű vereség, hanem kijelentette: „az országgyűlésen béke többé nem lehet, hanem lesz harc az utolsó percig". Elérte, hogy ez az alapvető jogsérelem napirenden maradt és most a vármegyék pótutasításaitól várható volt, hogy az adminisztrátorok kérdését tovább tárgyalják. Kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy a főispáni adminisztrátorokat haladéktalanul, még az országgyűlés ideje alatt mentse fel a király, ellenkező esetben a diéta nem szavazza meg az újoncokat. Végül február 12-én több megye javaslatának öszKLÖM XI. Barta István bevezetője 41—42. A 13. kerületi ülésen, 1847, november 29-én, a közteherviselés tárgyához szólva sem mulasztotta el Kossuth kifejezni meggyőződését, hogy „a magyar országgyűlése tanácskozási rendezés tekintetében sok fogyatkozás van", de eskről majd annak idejében fog szólni. 1847/48. ogy. irom. 37. sz.