Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - PÁLMÁNY BÉLA Kossuth Lajos a rendi diéták követe (1825-1848)

nyújt az abszolutisztikus kormányrendszer a királyi háznak? - tette fel a kérdést. Korlátlan belhatalmat, külsúlyt nem, mert bürokráciái mechanizmusa talán még nagyobb akadály, mint bármely népszerű alkotmány. Itt tette hozzá híres jóslatát, amelyet a három hónappal később, a bécsi forradalom győzelme után visszaigazolóan megismételhetett: „az leszen a Habsburg-ház második megalapítója, ki ezen rendszert constitutionalis irányban reformálandja." Az országgyűlés törvényhozói és népfelséget megtestesítő hatalmának megerősítése Kossuth és a szabadelvű ellenzék második célkitűzése volt. A beszéd emlékeztetett arra, hogy a rendek 1825 óta öt országgyűlésen ismételten kifejtették, bármilyen, az ország javát, a közboldogság növelését célzó bölcs törvényeket hoz is a király és a nemzet, ezek foganat nélkül maradnak, és újabb sérelmeket képeznek. „Ahol a törvény nem szent és végrehajtása nem bizonyos, ott a törvények hiában alkottatnak." A reformok sikerének útja a parlamentnek felelős kormány, amelytől számon lehet kérni a törvényeket. Mi ezen az országgyűlésen népszerű reformokat akarunk az alkotmányosság terén - szögezte le - ne mellőzzék a törvényhozó hatalmat és ne terjeszkedhessen egyoldalúan a kormányhatalom. Az alsótáblai ellenzék vezére felemelte szavát az adminisztrátori rendszer - a vármegyei főispáni helyettesek kinevezése és működése - alkotmányellenessége miatt is. Régi törvényekkel

35 alátámasztott álláspontja szerint a főispán a megyék moderátora, vagyis nem az a rendeltetése, hogy a kormány nézeteinek orgánuma legyen, hanem csupán a törvényektől függ, alkotmányos feladata, hogy a megyeszerkezet jogainak támasza legyen a trón előtt és független, pártok feletti állásával egyúttal kapcsot képezzen az uralkodóház és a megye között, méltósága folytán moderátor legyen. A főispán évszázadok óta állandó - ezt támasztja alá az örökös főispánság intézménye is - egyszersmind országgyűlési tag, elmozdíthatatlan törvényhozó. Alkotmányellenes tehát az a kormánypolitika, amely az alkotmányos függetlenségü főispánok hivatalába kormánynézetektől függő adminisztrátorokat állított. A főispáni méltóság „állodalmára nézve" - hatáskörét illetőleg - csak a törvényhozás útján és nem mellőzésével lehet változtatásokat eszközöni. Az országgyűlés megoldatlan szervezeti kérdései kapcsán másodikként említette a Részek Magyar Királysághoz való visszacsatolását kimondó 1836: XXI. tc. végrehajtásának késedelmét. A „kapcsolt részek közgyűlésére nézve" pedig - itt a három horvátországi megye, az ottani városok és kerületek szavazati jogáról volt szó - a magyar törvényhozás befolyása nélkül hozott 1845. szeptember 14-i udvari rendelet jogtalan kibocsátását kifogásolta. Végül sérelmezte, hogy a Határőrvidéken - amely az ország része - ki sem hirdették a vallás tárgyában és a váltóügyben hozott újabb törvényeket. Mindez a Szent Korona tartományai egységének helyreállítását a célzó másfélszáz éves alkotmányos törekvés jegyében vetődött fel. A siker harmadik akadályának az ellenzék vezére azt nevezte meg, hogy csak minden harmadik évben van országgyűlés, holott csakis az évenként, Pesten tartandó törvényhozás lehet képes „a fejünkre tornyosult reformügyek organikus elintézésére". Ez sem volt új követelés, az előző diéta kerületi ülése már megtárgyalta és többsége elfogadta az erre vonatkozó törvényjavaslatot, de a főrendek visszautasították. Kossuthék tehát nem adták fel az alkotmányon esett régi és újabb sérelmek tételes előhozatalát sem. Tették ezt azért, mert a kormányzatnak a megyei önállóságba Az 1536: XXXVI. és 1723: LVI. tc. a föispánok megyéikben lakásáról, a megyék tisztújításáról, az alispánok és más tisztviselők állásától rendelkezett.