Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

IVÁN LÁSZLÓ Érsekcsanád református és római katolikus szülötteinek adattára 1760-1945

Ikrek nevei A családban az ikrek születése szenzációnak szármított. A gyermekeket sokkal nagyobb gondoskodás vette körül, mint egyedül született társaikat. A keresztszülőket is nagyobb körültekintéssel választották ki a rokonság, az ismerősök, barátok köréből. Amíg az egyes születéskor e gyerek keresztszüleit legtöbbször a család rokonságából választották, addig az ikrekét már tehetősebb (tiszteletes, lelkész, jegyző, tanító, iparos, nagyobb gazda) ismerősök köréből kérték fel. A falu lakossága előtt rangot, megbecsülést jelentett az ikerszülés. Különösen a Bárdos és Felső családoknál, ahol többször (egy azon családban) is volt ilyen. Kimutathatóan ikres családok a Bárdos (11), Felső (8), Paprika (8), Dantsa (6), Szabó A községben a figyelemmel kísért idő alatt 124 ikerpár született. Ezen 59 családnév osztozott. Ezek a következők: Bárdos 11, Felső, Paprika 8-8, Dantsa 6, Szabó 5, Bor, Vég 4-4, Bálint, Kenyeres, Kis, Mészáros, Varga 3-3, Boli, Borbély, Csekei, Gyenis, Kasza, Kováts, Lázár, Lengyel, Lévai, Marinkó, Molnár, Nagy, Páll, Samu, Sass 2-2, Ádám, Aranyos, Asztalos, Átal, Bodor, Csapai; Ezsi, Farkas, N. Felső, Ferentzi, F'isér, Gulyás, Herczeg, Horváth, Hurton, Imrő Dantsa, Juhász, Kazal, Kolompár, Kurutz, Marfán, Paksi Vég, Pénzes, Porkoláb, Sikó, Sípos, Szili, Újvári, Vajda, Vince, Zsikó, név nélkül l-l. Mielőtt részletesebben foglalkoznánk álnevekkel, egy táblázatban mutatom be a különböző időszakokban született ikreket. Az egyházi anyakönyvek a helytörténeti kutatások kincsesbányái. A helyi szokásokon túl az egyházközség életében bekövetkezett eseményekről is tudósít. Például: 1799. március 13-án Felső Mihály és Átal Rebeka János nevű gyermekük születésekor, ily bejegyzést találni: „Ezt kereszteltem a rettenetes nagy Jégvíz áradásakor, amely kezdődött 11-ik Március. Felette sok Földből verett Házak el is dűlnek és 26. Esztendőtől fogva ilyen nem is volt. A Parochiális udvar vízzel tele, éppen a Konyha gtajáig. Sok szegényt tsinált. A barmának sokáig éjjel nappal vízbe állottak. Az Istenőrizze a Következő Maradékot az ilyen keserves Nyomorúságtól. Éppen ma kezdett apadni. Egy kevéssé megapadván a templom tornácából el is menvén. Ismét áradni kezdett, de felényire, mint a Jégvíz vala. Mely második áradás 15-ik május fogott apadáshoz. Reméljük Isten ezt is elveszi rollunk." (A résziéi a református egyházközség keresztelési anyakönyvéből való.) Az 1804. januári bejegyzés a közösség vezetésével kapcsolatos problémára utal. Egy-két megkeresztelt nevének beírása okán, egy későbbi prédikátor így vélekedett: „...a korabeli Prédikátor elméje megzavarodott." Ezután két példát hozok a keresztszülők sokaságára vonatkozón: 1804. december 12. Szülők: Lévai Mihály - Varga Susa Gyermeke: Rebeka Keresztszülők: Felső Péter - Sas Ráhel Varga János - Kováts Kata Szabó András - Berényi Éva Paprika Sándor Szabó János - Szabó Éva Kintses Péter - Tsősz Éva Molnár Mihály - Kasza Kata Pacskó Mihály - Mészáros Susanna 1821. február 22. Szülök: Keresztszülők: Basai Anna Gyermek: Mária Oskola Mester Ketskeméti István Kováts Felső István Lengyel Julianna Kintses János - Sikó Judit Albert János - Bor Sára és még összesen 26 „koma". E pár soros feljegyzésből láthatjuk, hogy a reformátusoknál a keresztszülők kiválasztása nem volt kis feladat. Nem úgy a katolikusoknál ahol csak egy leányt, vagy egy házaspárt választhattak. Vagy éppen ez a kis létszám jelentette a gondot? Lásd bővebben: Adattár III. E/l.