Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig
tökéletes képalkotáshoz nem elegendő." Valóban, az esetlegesen előkerült leletek vegyes anyagot tartalmaznak, de egyértelműen igazolják, hogy ezen a helyen az Árpád-kortól a XVIII. századig nagyobb település volt, melyet a Duna mai medrének ásásakor tettek tönkre. Kis csücske átnyúlt a mai Veránka-sziget északi területére, mert innen is kerültek elő leletek. 1938 májusában Kubinszky Aladár ajándékozott a bajai múzeumnak egy Árpád-kori ereklyetartó keresztet, illetve annak egyik felét. 23 A kereszt „Érsekcsanáddal átellenes Negyvenes melletti Dunazátony sziget partszakaszából" került elő. 24 Ugyaninnen több Árpád-kori edénytöredék is napvilágot látott, melyeket a kereszttel együtt adott át Kubinszky Aladár a bajai múzeumnak. Már 1907-ben találtak itt egy Árpád-kori fokost, mely a Magyar Nemzeti Múzeumba került. 25 Ásatásainak során több ízben (Baja-Pető, 26 Bácsalmás-Óalmás 27 ) tapasztaltuk, hogy a település és temetés a XI. században elkezdődött és a XIV. századig tartott. Ez a helyzet valószínűleg Érsekcsanád esetében is, bár okleveles említését csak 1390-ből ismerjük. Csanád község századokon át élte a maga életét anélkül, hogy valaha is szó esett volna róla az oklevelekben. Ám Nagy Lajos halála után leánya, Mária került a trónra, és uralma ellen csakhamar fellázadtak a délvidéki nemesek. Mária 1385 nyarán feleségül ment Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgrófhoz, aki erélyes kézzel vetett véget a lázadó főurak hatalmaskodásának. Ebben a történeti helyzetben erősen elszaporodnak a rablások, fosztogatások, gyilkosságok az országban. Ezek megfékezésére hívta össze Losonczi István macsói bán, aki egyúttal Bodrog vármegye ispánja is, a megyei közgyűlést, ahol a megye nemesei egyenként felsorolják a „megrögzött gonosztevőket" és utána írásba is foglalják azokat. Hogy fogalmunk legyen egy ilyen oklevél jellegéről, nyelvezetéről, és mivel ez említi először „Chanad" település nevét, az oklevelet teljes terjedelmében leközöljük. 1391. május 7. Bodrog (Zichy Okmánytár IV. 379. szám) Losonczi István macsói bán, Bodrog vármegye ispánja, Bodrog megye tolvajai, orgazdái és gonosztevői fölött ítél. Mi, Lossunch-i István, macho-i bán és többek között Bodrug-i ispán, emlékezetül adjuk: mivel az országban megsokasodtak a tolvajok, rablók és más megrögzött gonosztevők, ugyanazon vármegye nemeseinek egyetemével és egyéb, bármely állású és állapotú emberével a tolvajok, rablók, útonállók és más megrögzött gonosztevők megzabolázására és kiirtására, valamint, hogy minden panaszosnak megfelelő igazságot szolgáltassunk, a királyi felség Szent György vértanú utáni legközelebbi vasárnapon (ápr. 30.) Bodrug helység közelében általános megyegyűlést tartatott. Az említett Bodrugh vármegye nemeseinek egyeteme által tartott azon közgyűlésünkön kértük, hogy mellénk esküdtekké jelöljék Sary-i Olivér fiát Istvánt, Gezth-i Lőrinc fiát Jánost. Kelud-i Pál fiát Mátyást, Lekche-i Péter fiát Györgyöt, Barchan-i Bakó fiát Miklóst, Gergery-i János fiát Pétert, Kengy-i Jakab fiát Tamást, Aranyan-i Lewkus fiát Miklóst, Pakka-i Mihályt, Bessenew-i Albert fiát Miklóst, Lekche-i Mykola fiát Jánost, Zantho-i Mihály fiát Jánost. Az esküdtek Seleud-i Albert mesterrel alispánunkkal, valamint Chepch-i Gergely fia Miklóssal és Reeg-i BVM SZN 816. Hivatkozik Banner János meghatározására. TIM RL 54.9.1.; FEHÉR Géza - ÉRY Kinga - KRALOVÁNSZKY Alán, 1962. II. 35. BVM SZN 816. Új szám TIM RL 54.9.1. - 54.9.7. - NEPPER Ibolya, 1993-2000. III. 261. JMNM 1907. 57. TÓTH Elvira H., 1960. 172. TÓTH Elvira H., 1990. 173.
