Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

IVÁN LÁSZLÓ Érsekcsanád református és római katolikus szülötteinek adattára 1760-1945

volt már a XIX. század elején is. A név első vagy második elemét egy betűvel jelölték, esetleg rövidítve írták le. így: Sz. Bárdos, K. Dantsa, Felső Cs., B. Felső, Cs. Felső, N. Felső, P. Felső, D. Kasza, B. Kis, K. Kis, Kov. Paprika, Kov. Vég, Cs. Kováts, Lévai B., B. Lévai, G. Lévai, Á. Paprika, K. Paprika, B. Szabó, K. Szabó, B. Tóth, H. Varga, N. Varga, T. Varga. Az ötvenes évek elején a személyi igazolványok bevezetésével még ezek a rövidített alakzatok is eltűntek. Csak itt-ott lelhetők fel néhány okmányban. Természetesnek tűnhet, hogy a faluközösség tudatából is lassan kiveszik. Pedig hajdanán az azonos betűkkel ellátott családnevűek egyből tudták róluk: "ez a mi fajtánk". E fejezet befejezéseként összegezni szeretném a rövidített alakzatok jelentését. Elöl szerepel az anyakönyvi forma, utána zárójelben a jelentés vagy jelentés-változatok. A. Paprika (Atal Paprika), B. Felső vagy Ben. Felső (Benedek Felső), B. Kis (Bogyiszlói Kis), B. Lévai (Bentze Lévai), B. Szabó (Bárdos Szabó), B. Tóth (Bajai Tóth, Bogyiszlói Tóth, Beregi Tóth), Cs. Felső (Csáki Felső, Csilás Felső, Csile Felső), Cs. Kováts (Csányi Kováts), D. Kasza (Dantsa Kasza), G. Lévai (Gáspár Lévai), H. Varga (Hosszú Varga), K. Dantsa (Kasza Dantsa), K. Kis vagy Kom. Kis (Komáromi Kis), K. Paprika vagy Kov. Paprika (Kováts Paprika), K. Szabó (Kanász Szabó), Kov. Vég (Kováts Vég), N. Varga (Nagy Varga), P. Felső (feltehetően nem P. Felső, hanem R. Felső és akkor Rusa Felső, vagy B. Felső és akkor Benedek Felső, ragaszkodva az eredeti írásmódhoz akkor viszont csak Pál Felső lehet.), Sz. Bárdos (Szeremlei Bárdos), T. Varga (a T. jelentése egyelőre ismeretlen). A családnevek eredetéről A magyar-családnevek már az Árpád-kor végén kezdenek kialakulni, írja Benkő Loránd. Igaz, akkor még csak körülírják a személyt. Legtöbbször az apa keresztnevének feltüntetésével. Pl.: András fia János, vagy Mihály János fia. Ebből alakultak évszázadokon keresztül az Andrású, Mihályú, Gálfi, Győrffy stb. családnevek. Csanád nevei között is sok keresztnév eredetűt találni. Egyik sem ilyen patinás, mint a korábban említettek, de keresztnévből, becézőnévből származnak. Ágoston, Albert, András, Balázs, Bene, Benedek, Béni, Bentze, Berta, Dávid, Dömötör, Ézsi, Fábián, Farkas, Félix, Ferentz, Ferentzi, Gál, Gáspár, Gergely, Gergő, Gerő, Huba, Imrő, Ivók, Jakab, Jakos, Jánosi, Kálmán, Kelemen, Laczi, Lázár, Lipót. Lukáts, Margit, Marián, Marinkó, Markus, Márton, Mózsi, Orbán, Osvald, Pál, Péter, Petres, Rafael, Rosa, Samu, Sebők, Simon, Sybilla, Tamás, Titusz, Vida, Vitus.

27 A felsorolás nem teljes, mert az idegen hangzású nevekből még jó néhányat ki lehetne gyűjteni. Számba lehetne venni a nevek valamennyi becéző formáját is. A családneveknél gyakori a származás helyére utalás. Erről már szóltam a kettős családnevek kapcsán. Az ezután felsorolásra kerülő nevek nem bizonyítják az egyén származási helyét, de a név eredetileg azt jelölte. A teljesség igénye nélkül lássuk a felsorolást: Adány, Bakony, Balaton, Berényi, Birinyi, Bocsa, Bogdán, Borsodi, Büki, Czeglédi, Csáki, Csányi, Csengeri, Debretzeni, Dévai, Erdélyi, Fajszi, Falusi, Fehérváry, Földvári, Harkai, Hernádi, Huszti, Jászi, Kákonyi, Kassai, Késmárky, Ketskeméti, Komáromi, Komlósi, Körmöczy, Körösy, Lévai, Losonczy, Mácsai, Maros, Matkó, Mecseki, Morvái, Pápa, Pataki, Pilisi, Rimai, Sárközi, Sárváry, Solti, Somogyi, Szentgyörgyi, Szilágyi, Tasi, Tokodi, Tolnai, Turótzi, Ungvári, Váradi Vátzi. FEKETE Antal, 1974. 15-235., HAJDÚ Mihály,1974. 71-360., LADÓ János, 1978. 7-229. 83