Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

lehetett látni a leszakadt löszfal oldalában. A leszakadt földet a víz szétmosta, így került napvilágra több Árpád-kori cserépbogrács átfúrt pereme. Miután a lelőhely közvetlenül a Parrag-fok által félkörben körülvett Duna-ág alatt fekszik, úgy véltem, hogy ez az egykori Parrag falu helye. 2000 szeptemberében Kozma Róbert (Ersekcsanád, Kossuth L. u. 23.) jelentette, hogy a Veránka-szigeten településnyomokat talált. Október 3-án a bajai múzeum régésze kiment a helyszínre. A sziget nyugati felén fekszik a gáttól délnyugatra, az erdei nyiladék két oldalán mintegy 80-100 m hosszan és 40-60 m széles területen egy Árpád-kori falu. Sajnos a területet sürü aljnövényzet és erdő fedi. A felszín itt a legmagasabb: 89,6 m. A régi Csanádiak Bé falunak nevezik ezt a területet. Úgy vélem ez az egykori Bő névnek eltorzult formája. Kora Árpád-kori átfúrt cserépbogrács-peremek mellett grafitos, ún. bécsi edény is előfordul a leletanyagban, bizonyságául annak, hogy a település a XII-XIII. században is tovább élt. Talán a tatárjárás alatt pusztult el, mert középkori cserép nem került elő.

8 Ugyancsak Kozma Róbert leletbejelentésének köszönhetjük a Szent-György dűlőben megtalált Árpád-kori falu megismerését. Az Ersekcsanádot a hajóállomással összekötő köves úttól északra, a Duna-völgyi-főcsatornától nyugatra homokbuckás terület húzódik. Észak-déli irányban 400-500 méter hosszan Árpád-kori cserépbogrács-peremeket, középkori cserepeket lehetett találni.

9 Vele párhuzamosan húzódik egy 20 m széles völgy, majd egy észak-déli irányú emelkedés következik. Itt már inkább középkori cserepek és téglák hevertek jeléül annak, hogy a település eredetileg kisebb területen kezdődött, majd a X1V-XV. században terjeszkedett a szomszédos homokbuckákra.

10 A dülő nevéből nem kétséges, hogy az egykori CsanádSzent-György falu helyét sikerült azonosítanunk, melyről ugyan csak 1400-ból van az első okleveles említésünk, de a falu Árpád-kori előzményekre tekint vissza.

1 l

Az okmányokban még a török korban is említik, a XVII. században azonban elpusztult.

12 Nikolin Edit régészhallgató 1978-ban azt kapta feladatul, hogy szakdolgozatában a Duna keleti felén lévő Sárköz lelőhelyeinek kataszterét állítsa össze. Több hónapig járta a területet és számos telepet fedezett fel az őskortól a középkorig. Minket természetesen most csak az Árpád-koriak érdekelnek.

13 (1, sz. melléklet.) A faluból a Duna felé vezető út 2. kilométerkövétől északra és délre egyaránt fél-fél kilométerre, az utat kissé nyugatabbra keresztező EK-DNy irányú öntözőcsatorna keleti partján mintegy 300 méteres szélességben Árpád-kori és középkori cserepek sűrűn borították a felszínt. Miután ez a lelőhely viszonylag közel van az előbbihez, lehetséges, hogy a két lelőhely összetartozik. (Nikolin Edit 2/3 lelőhelye).

14 Még mindig a Szent-György dűlőben maradva az öntözőcsatorna nyugati oldalán, a Dunára vezető aszfaltos útból ENy-i irányban földút ágazik ki, mely a Márkusfokhoz vezet. A lelőhely a földút mentén, az aszfaltos úttól ENy-ra 700 méter hoszKőhegyi Mihály jelentése TIM RA. A leletanyag a TlM-ben még leltározatlan. Első okleveles említése 1198-ból való. GYÖRFFY György, 1963-1998. I. 714. Támogatja az azonosítást M1KOVINY Sámuel, 1740. körül készült kéziratos térképe. 9 A leletanyag a TIM-be került. Jelenleg még leltározatlan. 10 Kőhegyi Mihály jelentése TIM RA. 11 CSÁNKI Dezső, 1890-1897. II. 209. 12 KŐHEGYI Mihály, 2000.11. 13 NIKOLIN Edit, 1978. A TIM RA-ban található a szakdolgozat gépelt másolata, az adatok ebből ellenőrizhetők. A következőkben mindig erre hivatkozunk. 14 NIKOLIN Edit, 1978. 35-36.