Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

egyik északkeleten volt, és a Sükösd felé biztosította az összeköttetést. Keletről két hídon is át kellett kelni a Vajas mellékágain. (6. sz. melléklet) Ma a régi falu vagy ahogyan a csanádi öregek emlegetik az Ofalu - jórészt a Duna medrének helyén van, kis csücske esik csak a Duna keleti partjára, a révcsárda feletti részen. A jelenlegi révcsárdától délre lévő kubikgödörben is középkori cserepeket találtunk.

2 8 A falu lakosai innen telepedtek fel 1806-ban jelenlegi helyükre. De ez már egy új fejezete a község történetének. A Nemzeti Múzeum egy XIV. századi fokost kapott innen. JELENTÉS..., 1907. 57. - 1938-ban ifj. Cserba György ajándékozott a bajai múzeumnak bronzfúlönfüggöt, kocsi alkatrészeket, vassarlót. A fülönfüggő csontváz mellől került elő az Érsekcsanádi hajóállomás szakadékánál. BVM SZN II. kötet 1270., 1271., 1272. 1-38., 1273. 1-2., 1274. 1-4., 1275., 1276. 1-2., 1277.; 2466. 1-23., 2468. 1-41. BVM 54.9.9.-54.9.27. MNM leltárkönyve 38/1890. „A Csanádi határban a töltést csinálták, üvegedényt ástak ki apró ezüstpénzekkel Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos idejéből. Ilyen gyakran több százra menő leletek nálunk éppen nem ritkák, és talán az ország akkori háborús állapotával megegyeztethetőek. Az üveg edényt, melyben az érmek találtattak, a solti járás főszolgabírája, Földváry Mihály a m.n. múzeumnak küldé be." RÓMER Flóris, 1869. 199.