Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)
KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig
bekezdéssel választották el a feleleteket. Célszerűnek látszott, hogy a rovatos részt külön közöljük, a szöveges részt pedig - elsősorban gazdaságtörténeti vonatkozásai miatt - itt ismertessük. A királyi rendelkezés az egyöntetűség érdekében, közös mértékrendszer használatát írta elő. 270 Szántóföldeknél ez a „pozsonyi köböl" volt, ami a gyakorlatban akkora terület, melybe egy „pozsonyi mérő", vagyis 62,52 liter magot vetettek. Rétnél a „kaszás"-t használták. Egy „kaszás" egyenlő volt egy ember által egy nap alatt lekaszált rét területével. A szőlőnél a „kapás" szerepel, mely akkora terület, amit egy ember egy nap alatt megkapált. Acsády Ignác, 271 aki elsőként tette közzé e nagyfontosságú forráscsoportot négyszögölre is átszámította a fenti értékeket: 1 pozsonyi köblös szántó = 1100-1200 négyszögöl 1 kaszás rét = 800-1200 négyszögöl 1 kapás szőlő = 94 négyszögöl A táblázatos részből kiderül, hogy négy családfőnek nem találtak összeírni valót (Kasza Pál, Kenyeres Sámuel, Molnár Mihály, Tolnay János). Nyilván ők is éltek valamiből. Molnárnak a - nevéből következően - malma lehetett a Dunán. A többiek halászattal, hajóvontatással tarthatták fenn családjukat, amire a szöveges részben van is utalás: „Észrevételek. Ennek a birtoknak területén létező szántóföldek két vetésforgóra vannak beosztva, úgy hogy az egyik felük az egyik évben, a másik felük a másik évben szokott bevetésre kerülni. Jó időjárás esetén közepes terméshozamúak, árvíznek vannak kitéve. A szénahozam általában silány. Nincs elegendő legelőjük, ezért Bács megyéből kénytelenek bérelni, miként szántóföldeket is. Az egy kapás munkájának megfelelő szőlőjük többé-kevésbé egy urna bort szokott hozni. Egy urna bor 75 dénárért szokott elkelni. Makkos erdejük nincs, tűzifájuk és saját szükségleteiket kiszolgáló puha fájuk azonban van. Ez a község a Dunának köszönhetően részben halászattal, részben bérhajózással fenntartását biztosítani tudja, mivelhogy dunai vizek veszik körül. " 272 Hogy az 1715-ös összeírás mennyire nem a tényleges állapotot tünteti fel, azt éppen a csanádi összeírás is bizonyítja. A széna valóban sasos lehetett, de a vizek lehúzódása után annyi terület állt rendelkezésükre, amennyit akartak. Az érsekség tilalmazta a disznók makkoltatását, csak pénzért engedte meg. De szerettem volna azt a kasznárt vagy erdőkerülőt látni, aki a szerteszét kóborló konda nyomában tudott járni. Hiszen gyakran a gazda sem tudta számon tartani disznait, azok vaddisznókkal is párzottak, és megszaporodva kerültek elő az erdőből. Történeti adataink vannak arra, hogy a Duna menti makkos erdőkben, mocsarakban mindig sok disznó nevelődött. Távoli falvak is hajtották már a középkorban ide sertésfalkáikat. A fehérvári 0 DÁVID Zoltán, 1957. 149. 1 ACSÁDY Ignác, 1896. 26. A szántóföld nagyságára vonatkozó adata téves. 1100-1200 négyszögölnek a kassai köblössel bevetett terület felelt meg, mely a pozsonyi mérőnek kétszerese. Erre már többen rámutattak. BAKÁCS István, 1930. 125.; WELLMANN Imre, 1933. - A mértékegységekre LÉDERER Emma, 1923. 135. 2 Az eredetileg latin nyelvű szöveg magyar fordítását Sulyok Ignácnak, egykori osztályfőnökömnek itt is megköszönöm.
