Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

ÖSSZFOGLALÓK

Csak 1949 végén, más politikai körülmények, más társadalmi viszonyok között valósult meg Kecskemét törekvése: egy új megye, Bács-Kiskun megye székhelye lett 1950-től. ORGOVÁNYI ISTVÁN A déli határsáv 1948 és 1956 között A tanulmány a déli határsáv létrehozása körüli politikai csatározásokat, a lakosságot sújtó korlátozó intézkedéseket, a kitelepítéseket, a délszláv nemzetiségek üldözését, és az AVH Határőrség ebben betöltött szerepét mutatja be. A Szovjetunió 1948-ban elérkezettnek látta az időt, hogy demonstrálja egyeduralmát a befolyási övezetévé vált Kelet-európai és Közép-Kelet-európai térségben. Mivel Jugoszláviának önálló hatalmi ambíciói voltak a szomszédaival szemben, nem volt hajlandó feltétel nélkül alárendelni magát a Szovjetuniónak. A Tájékoztató Iroda 1948. június 19-e és 23-a között tartott bukaresti értekezlete határozatban ítélte el a Jugoszláv Kommunista Pártot, és ezzel kiközösítette a kommunista táborból. A magyar kommunista párt vezetőségének a szovjet orientációt kellett követnie, annak minden kül- és belpolitikai következményével együtt. A külpolitikai következmények közé tartozott, hogy a magyar pártvezetés alárendelte magát a szovjet nagyhatalmi érdekeknek, ezért a korábban mintának tekintett déli szomszéd ellenséggé vált, és az addigi példaszerű kapcsolat a két párt között végletesen megromlott. A belpolitikai következmények legfontosabbika a szovjet modell szolgai másolása lett az új rendszer kiépítése során, jóllehet Magyarországon az átmenetre vonatkoztatott „sajátos nemzeti út" illetve a „nemzeti kommunizmus" miatt Jugoszlávia népszerűbb volt a Szovjetuniónál. Megkezdődtek a jugoszláv konfliktussal kapcsolatos koncepciós- és kémperek, és a szovjet modell kiépítésével párhuzamosan a parasztság üldözése. Ugyanakkor a katonai szembenállás miatt nagyarányú hadseregfejlesztés indult el, ami a szovjet haditechnika magyarországi megjelenését vonta maga után. A szovjet katonai titkok védelme érdekében a szovjet katonai tanácsadók Magyarország határainak hermetikus lezárását javasolták. A fenti okok miatt 1950 közepén az ország Jugoszláviával határos részén egy 15 kilométer széles biztonsági zónát, úgynevezett határsávot hoztak létre. A 15 kilométeres sávba az ország hat megyéjének tizenöt járása került, és körülbelül 310 város, község, illetve számottevő település volt ezen a különlegesen kezelt területen, amely így körülbelül 9000 km

2-t „hasított ki" az ország területéből, és mintegy 290 000-en laktak itt. Bács-Kiskun megye területén 3 járást és 22 községet érintett a határsáv. A Bajai járás területén Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Csatalja, Dávod, Gara, Hercegszántó, Nagybaracska, Vaskút és Bátmonostor, a Bácsalmási járás területén Bácsalmás, Bácsszöllős, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras, Mátételke, Mélykút és Tataháza, a Kiskunhalasi járás területén pedig Kelebia, Kisszállás és Tompa tartozott a 15 kilométeres zónába. Hamarosan megkezdődtek a terület lakossága elleni megtorló intézkedések, amelyek elsősorban az itt jelentős számban élő délszláv nemzetiségeket sújtották. 1950. június 8-án a határsávban élő 894 szerzetest és apácát az ország belsejében lévő különböző kényszertartózkodási helyre telepítette át az AVH. Két héttel később, 1950. június 22-én a legveszélyesebbnek ítélt 2446 személyt családtagjaikkal együtt az AVH az ország belsejébe, Hajdú-Bihar és Szolnok megyébe telepítette ki. 1950-ben, 1951-ben és 1952-ben összesen 3456 tizenhat éven felüli személyt, más adat szerint kb. 4000 főt telepítettek ki a déli határsávból, közülük 510-en voltak Bács-Kiskun megyeiek. Ugyan 1953-ban, Nagy Imre miniszterelnöksége idején, a