Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

Rác támadás - kuruc megtorlás A rácok a Dunától és a Szávától délre eső délszláv területről Lipót császár idején, a nagy török háború éveiben, 1686 és 1691 között kerültek át magyar földre. Az udvart természetesen nem valami emberbaráti érzelem vezérelte, mikor befogadta őket, hanem politikai számítás: kezdettől fogva úgy igazgatták, szervezték és telepítették őket a központi hatóságok, hogy bármikor Bécs rendelkezésére állhassanak a török ellen, de a „lázadó" magyarok megfékezésére is alkalmas eszközül szolgálhassanak. Lipót kiváltságlevelei lehetővé tették számukra, hogy zárt politikai egységben élhessenek, biztosították görögkeleti vallásuk és vajdaválasztásuk szabadságát. 1707-ben, tehát éppen abban az évben, mikor a bécsi udvar a jászokat és kunokat megfosztotta kiváltságaiktól, a rác népet katonai kerületekbe szervezte Erdély határánál a Maros, majd a Tisza mellett Titelig húzódó határvidéken.

215 Saját bíráik alatt, kiváltságos sorban éltek, adót és tizedet nem fizettek, robotot nem teljesítettek. A bécsi kormány mindent elkövetett, hogy a nemzetiségi ellentéteket a magyarok és rácok között elmélyítse. így az adó behajtására rendszeresen rác katonaságot küldött magyar községekbe. Különösen nagy hasznukat vették a kirobbant nemzeti szabadságharc idején. Az 1690-es évektől szinte nincs esztendő, melyben kisebb-nagyobb felkelésekről, zendülésekről ne hallanánk. A mérhetetlenül magas adó, a császári parancsra lerombolásra kerülő magyar váraknál teljesített közmunka, az álruhában a falvakat járó Thököly-tisztek együttesen fellobbantják a régen parázsló gyűlölet lángját. Esze Tamás megnyeri ügyüknek a bujdosó Rákóczi Ferencet, és hazajőve kibontja a Tiszaháton a szabadság zászlaját. Bécs eleinte félvállról veszi a „tumultánsok" harci sikereit, de csakhamar be kell látnia a helyzet komolyságát. Első teendői közé tartozik a rácok jóindulatának biztosítása, illetve azok magyarok elleni fellazítása. Ilyen szándékkal ír Lipót 1703. november 22-én Csernovics görögkeleti patriarchának, s az eredmény nem marad el.

216 Rákóczi már korábban elhatározta a rácok megnyerését, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. így azután Bercsényi Miklós már ez év júliusában a „DunaTisza közére ment rabolni", hogy a korábban esett sérelmeket megtorolja.

217 Alig vonult azonban el Bercsényi, a rácok újra támadtak. Rákóczi most Károlyi Sándort küldte ellenük. Amíg Károlyi Kecskeméten volt, a rácok nem vonultak ki Bajáról, de alig távozott, ismét Kecskemét vidékére törtek, és Duna menti községeket fosztogattak. Nagykőrös és Kecskemét tovább nem tűrhetvén sanyargattatásukat, küldöttséget menesztett Bécsbe. Nem eredménytelenül, mert 1703. december 5-én kelt levelében az udvari kancellária arra figyelmezteti Monasterly János alvajdát, hogy ne merjen népével a városokra és falvakra rohanni, iszonyú zsákmányolást, gyilkolást, barmok falkástól való elhajtását, s tetszés szerint az erőszak minden nemét szabadon elkövetni.

218 Lehetett tehát némi szerepe a bécsi leiratnak, de leginkább a beálló tél akasztotta meg a további hadakozást. A bácskai szerbek 1704. január 12-én küldöttséget menesztettek Károlyi Sándor dunántúli főhadiszállására, és felajánlották csatlakozásukat Rákóczihoz.

2 9 Mialatt azonban a küldöttség Károlyinál járt, a kurucok - mit sem tudva az alkudozásról - január 15-e és 20-a között megtámadták és szétverték a Monasterly rác vajda által vezetett csapatokat. A rácok ezt árulásnak 215 IVÁNYI István, 1885/a. 17. 216 SZENTKLÁRAY Jenő, 1888. 372-373. 217 Bottyán Jánosnak Koháry Istvánhoz írott levele, 1703. július 21. ARCHÍVUM..., 1873-1935. I. 106. 218 BOROVSZKY Samu, 1909. 11.139. 219 CZ1RÁKY Gyula, 1893.. 11.