Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

MAYER JÁNOS Az elűzött észak bácskai svábok németországi beilleszkedésének néhány kérdése

ellenére is - jóval nagyobb volt a készség vegyes házasságokra, mint a nagyvárosokban, ahol a menekült sokkal inkább izolálva maradhatott. Vidéken ugyanis a társadalmi érintkezést bizonyos idő után nem lehetett megkerülni.

65 Az is gyakori helyzet volt, hogy a háborúban megözvegyült helyi német asszonyok fiatalabb menekült férjet választottak maguknak, akik közül sokan még mindig nőtlenek voltak. A hivatalos szövetségi statisztika tanúsága szerint az 1946-1950 között NyugatNémetországban kötött házasságok 19,5 százaléka, az 1951-60 közöttieknek pedig 23,4 százaléka volt vegyes házasság

66

, ami igen magas számnak tűnik, és a fent említett okokból logikusnak is látszana. Csakhogy ez a szövetségi statisztika a bácskai svábok és egyáltalán a Magyarországról származó németek esetében nem releváns! Az igazság az, hogy az észak-bácskai németek meghatározó része kezdetben az új hazában is szinte kizárólag menekültekkel kötött házasságot. Ez esetben természetesen főként az elűzöttek második generációjáról van szó, amely nagyjából az elüzetéssel egy időben, vagy röviddel azután került házasulóképes korba. A párválasztás az ő esetükben meglehetősen tudatosan történt, amelynek tendenciáját az alábbiakban igyekszem kifejteni. (A fent már vázolt okokból a nők és a férfiak kiinduló helyzete nem volt teljesen azonos, de a fő vonalak mégsem különböznek túlzottan.) Az a generáció, amely a negyvenes-ötvenes években kötött házasságot, az esetek döntő többségében vele azonos helyről származó házastársat választott magának. Ez rendszerint azt is jelentette, hogy a házastárs ugyanabból a községből is került ki. Ennek a legritkább esetben volt az az oka, hogy még korábbról megmaradt kapcsolatok értek házassággá, hanem sokkal inkább az, hogy az odahaza elsajátított értékrend tovább élt az új környezetben is. így az egyes családok közötti kapcsolatokat Németországban is jórészt a szülőfaluban kialakult viszony határozta meg, vagyis egy otthon - vagyoni vagy egyéb különbségek miatt - lehetetlen házasságra itt sem kerülhetett sor. Pedig ezek a különbségek már régen nem számítottak (volna) semmit. Több esetben arra is akadt példa, hogy a házasulandó fiatalok Magyarországon az azonos községben nem is ismerték egymást, a család mégis megnyugvással vette tudomásul, hogy gyermekük a saját közösségükből választott társat magának.

67 Ha ez nem így történt, akkor a házastárs rendszerint valamely szomszédos községből vagy más magyarországi német helységből származott. Gyakoriságban még ezt sem a helybeliekkel kötött házasságok követik, hanem rendszerint a más menekültcsoportokból származókkal. Ezen belül is elsősorban a jugoszláviai Bácskából származó németekkel kötött esküvők voltak a leggyakoribbak, ami azzal magyarázható, hogy ez a csoport lényegében azonos kulturális környezetből érkezett (hiszen gyakran csak néhány kilométer volt a távolság a származási helyek között), hasonló nyelvjárást beszélt, és értékrendjük az azonos életforma miatt lényegében megegyezett a magyarországiakéval. Ennél már jóval ritkábban - és akkor is főként férfiak esetében - fordult elő az, hogy a házastárs szudéta- vagy sziléziai német lett volna. Erre inkább csak értelmiségi körökben volt példa, a többiek pl. a szudétanémetekkel kötött házasságokat gyakran „túl előkelőnek" tartották. 8 (Ezt persze az is magyarázza, hogy ezek a jóval polgárosultabb környezetből érkezett csoportok maguk sem tartották kívánatosnak az elmaradottabbnak tartott Duna menti svábokkal folytatott Vö. FRANTZIOCH, Marion, 1989. WE1FERT, Matthias, 1996. 69. Beszélgetés J.K.-val Schwabmünchen, 1997 január A.O. Csataljáról származó értelmiségi szudétanémet származású felesége például nevetve mesélte, hogy a községi találkozókon férje arra kérte, hogy azt mondja magáról, hogy a szomszédos Garáról származik, mert azzal az meg van magyarázva, hogy nem ismerik, de mégis könnyebben elfogadtatja magát, mintha felfedné csehszlovákiai származását. Férje pedig elkerüli a „kínos" magyarázkodást.