Bács-Kiskun megye múltjából 17. (Kecskemét, 2001)

KŐHEGYI MIHÁLY Érsekcsanád rövid története a XVIII. század végéig

nádkunyhója.

180 Ahol egykor sürün állottak a népes falvak, ott most elpusztult templomok romjai tünedeztek fel elszórva az úttalan tágas láthatáron. A nép, mely azokat építette, és a helység eltűnt. Nyomukat betakarta a dunai áradás, a szél, a futóhomok, helyüket benőtte a fú. A természet elvadulását a Duna-Tisza közén az évről-évre kiáradó folyók is siettették. Az árterületek nádtermelö állóvizekké, feneketlen lápos mocsarakká változtak, ahol idegennek életveszélyes volt a közlekedés. Csak azoknak jelentett oltalmat, akik gyerekkoruk óta ismerték a járható utakat. Ezen a számukra ismeretlen területen, kellett átvergődnük a császári csapatoknak. Sándor Pál erdélyi követ járt ezidőben a töröknél a Dunántúlon. 1687. augusztus 31-én ezeket jegyezte fel naplójába: „hír ilyen jöve, hogy a német Bajánál költözött volna által, a hidat maga után elhányatá, és a lotharingus Eger alá, Hayzler pedig Tömösvár alá szándékoznának."

181 Szeptember 15-én jelentik Sárodi János és követtársai az erdélyi fejedelemnek valahonnan a Pétervárad körüli török táborból, hogy a siklósi csatát a törökök elvesztették. Továbbá azt írják: „az német is a Dunán Bajától általjött." A levél lepecsételése előtt még a legfrissebb szállongó híreket is hozzáírják. Azt hallották, hogy a német tábor egy részét megverte a török, a többi Bajánál van, azokkal is meg lett eddig a harcuk.' Az ide-oda hullámzó csatározásokkal egyidőben Szegeden, Baján, Szabadkán és Titelen szerveztek helyőrséget a császáriak. Baja várának parancsnokságát Czobor Ádám mint bajai földesúr magának kéri, de az udvari haditanács elutasította ezt, mert nem akarná - úgymond - a katonai kapitányságot a földesúri jog függelékének tekinteni. Baján ekkor már voltak rácok, akikből azonban egy 1687. április 28-án kelt jelentés szerint naponként többen szöktek át a törökhöz. Ezek mellett magyar őrség is volt. Egyelőre Dalmay Sándort nevezték ki kapitánynak, de már egy május 4-én kelt udvari haditanácsi rendelet szerint helyét Berthóthy István szolnoki főkapitánynak adta át, mert Baját a szolnoki kapitánysághoz csatolták. Berthóthy le is jött Bajára, és július 4-én kelt jelentésében azt írja az udvari haditanácsnak, hogy mintegy 5000 török Eger felé mentében Baja városára rontott, s ez alkalommal 25 legény elesett az őrségből.

183 Nyilvánvaló, hogy a törökök rabolva, gyilkolva vonultak át a területen. Csanád népe csak a búvófaluba menekülve úszhatta meg az átvonulást. Buda visszavétele, a felszabadító háborúk sikere osztatlan lelkesedést keltett mindenfelé és méltán. Ámde a magyar nemzet öröme nem sokáig tartott, mert be kellett látnia, hogy csöbörből vödörbe esett. Felszabadult a török iga alól, hogy azt még súlyosabbal cserélje fel. Amilyen napok következtek rá a felmentő harcok idején és utána, olyanokhoz még az átkos török uralom sem szoktatta. A megyékben elszállásolt idegen katonaságnak élelmezése bár súlyos, de valahogyan mégis elviselhető teher lett volna; a zsarolások, fosztogatások és ezerféle kártételek azonban, miket a lakosság szenvedett az ilyen beszállásolt, vagy határukon átvonuló s részint a zsold elmaradása, részint a katonai fegyelem teljes hiánya miatt féktelenül garázdálkodó német hadaktól és tisztjeiktől, szinte elviselhetetlenekké váltak. A zsoldosok Magyarországon mindig úgy viselkedtek, mintha ellenséges földön lennének, s ellenségnek tekintették az itteni lakosságot is, melynek vagyonával, sőt életével szabadon rendelkezhetnek. Sok becsületes ember mellett a külföldi népek egész söpredéke, Európa martalócai, kalandorai szolgáltak a császári seregben. Noha kitűnő zsoldot 180 HORVÁTH Mihály, 1871-1873. VII. 187. 181 JAKAB Elek, 1874. 179. 182 SZILÁDY Áron - SZILÁGYI Sándor, 1868-1874. VII. 265., 266. 183 IVÁNYI István, 1885.4-5.